Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

köhög az alternatív harcsa, reumás a kvantummókus

Mindannyiunkkal megeshet, hogy a belső határainkhoz érünk egy olyan helyzetben, amikor kívül tovább kell haladnunk. Amikor Down-szindrómás gyerekem született, még a kórházban kértem, hogy küldjenek be hozzám minden segítőt, aki csak van. Pszichológus, pszichiáter, akárki jöhet, nem tudom, kinél van a kulcs, de keressük mindenhol, mert nálam nincs. Akkor még sem azt nem sejtettem, hogy az enyémhez hasonló gyerekekre micsoda csodaterápiaipar épül, sem arról nem volt fogalmam, hogy a segítségre szoruló felnőttek - a hozzám hasonló helyzetben levő szülők is - mennyire kiszolgáltatottjaivá válhatnak az álsegítőknek.

Most nem arról lesz szó, hogy tényleg hülye-e mindenki, aki pszichológushoz fordul, és náluk csak a pszichológusok hülyébbek-e. Felteszem, hogy akik ezt olvassák, ennél kicsit finomabban disztingválnak. Arról lesz szó, hogy nem mindenki pszichológus, aki annak látszik. Nem a szónak egy mély vagy szimbolikus értelmében, hanem egészen konkrétan és alapszinten: ma Magyarországon egyetemi pszichológia szak elvégzése nélkül lehet úgy tenni, mintha az embernek meglenne a képzettsége pszichológusi feladatok ellátásához - és ebben még az állam is segít.

Tegyük fel, én azt mondom, hogy mától kezdve lélektranszformer asztrálmédium és unortodox pszichológiai tanácsadó vagyok és jó pénzért bárkinek egyenesbe hozom az életét, sőt, még jobb pénzért megtanítom, hogyan kell lélektranszformer asztrálmédiumnak és unortodox pszichológiai tanácsadónak lenni (és jó pénzért egyenesbe hozni mások életét). Ezzel már el lehet indulni balekokat keresni. Ilyen lélekbizgerélős maszatolásoknál elég nehéz rám bizonyítani, hogy csaló vagyok, de még ha nem is lenne olyan nehéz, a kutya se törődik vele, hogy rám bizonyítsa.

Középhaladó szinten akkreditáltathatom is a tanfolyamomat. A köztudatban az akkreditációnak van egy "full oké" konnotációja, pedig mindjárt elmondom, hogy mennyire nem ezt jelenti. Először is, kétféle akkreditáció létezik. A felnőttképzési akkreditáció (FAT) annyit tesz, hogy befizettem az akkreditáció díját és igazolni tudtam, hogy létezik a tanfolyam: van tananyag, van tanár, van vizsga. Hogy miről szól a tananyag, azt senki nem ellenőrzi. Ha akarom, szólhat a lélektranszformer asztrálmédiumságról és unortodox pszichológiai tanácsadásról is. A tartalmi ellenőrzést is magában fogaló akkreditációt, ami pl. az igazi egyetemeknek van, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) adja ki. Ilyet nem tudnék szerezni ezzel a világmegváltó tudományommal.

De nem is kell. Így is elmondhatom, hogy nem akárhol, hanem akkreditált képzésben oktatom a lélektranszformer asztrálmédiumságot és unortodox pszichológiai tanácsadást. Aki nálam végez, papírt kap róla, hogy ő ért ehhez és legálisan folytathat lélektranszformer asztrálmédium tevékenységet és unortodox pszichológiai tanácsadást. Ezt itt megismételném: pszichológiai tanácsadást.

A haladó szint az, amikor létrehozom a Lélektranszformer és Unortodox Pszichológiai Akadémiát. Ehhez annyi kell, hogy legyen egy FAT-akkreditált tanfolyamom és 400 000 forintom az intézményi akkreditációhoz (+ kis idő az adminisztrációra). Az én önéletrajzomban is jól fog kinézni, hogy itt tanítok és a nálam tanulók se egy piszlicsáré tanfolyamért csengetik a dellát, hanem akadémiai végzettségért. Ezért kicsit többet is elkérhetek, nem?

Ha azt hiszitek, hogy ezt csak én raktam össze az elvi lehetőségekből, fene a ráérő jódógomat, hát nem, nincs is ennyi fantáziám.

Az alapszintű, akkreditációban nem utazó versenyzők között találunk mindenféle csemegét,"alternatív pszichológiai", de akár pár- és családterápiás vagy hipnoterapeuta képzést is. Ezeknek az igazi változataihoz nagyon komoly (természetesen MAB-akkreditált) és hosszú képzés kell, BA (3 év), MA (2 év) (vagy régi rendszerben 5 év egyben) + minimum 2-3 év módszerspecifikus képzés (amiből egy rendesebb terapeuta azért kettőt megcsinál). Igazi elhivatottság mellett nincs idő ennyi bohóckodásra.

A komolyabb aspiránsokat a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatóságának nyilvántartásából csemegézhetjük ki, amely jelenleg 61 féle pszichológiával kapcsolatos FAT akkreditált tanfolyamot sorol fel - és nem azt mondom, hogy a FAT-akkreditáció garancia arra, hogy színvonaltalan a képzés, hanem azt, hogy nem garancia arra, hogy színvonalas. Különböző szakmai összetételű Kft.-k és Bt.-k tartanak olyan tanfolyamokat, mint "spirituális pszichológiai tanácsadó", "dinamikus asztroterapeuta", "személyi és életvezetési tanácsadó", "állapot javító és pszichés zavarokat korrigáló képzés", "kriminálpszichológiai asszisztens", "integrál pszichológia", "az óvodás gyermekek körében előforduló pszichés zavarok felismerése és korrekciója", "a befolyásolás és meggyőzés pszichológiája és módszeri" (sic), "alfa-modul integrált alternatív pszichológiai és önismereti képzés", "spirituális pszichológiai tanácsadó", "transzperszonális pszichológiai innovatív terapeuta" vagy "kvantum-pszichológiai és életvezetési tanácsadó". Szerintem egy ilyen sorba simán beférne a lélektranszformer asztrálmédium és unortodox pszichológiai tanácsadó is.

A külön utakon járó oktatási intézmények egyik hírhedt példája a Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE), amelyet a Gazdasági Versenyhivatal 2008-ban a fogyasztók megtévesztése miatt elmarasztalt, és egy nevetséges 150 000 Ft-ra büntetett. Azóta nem használhatják a nevükben az "egyetem" szót, kurzusaikat nem hívhatják "szak"-nak, de a már végzettek "diplomáit" nem vonták vissza, így ők következmények nélkül állítják, hogy "pszichológia szakon végeztek" és magánrendelést indítanak vagy pszichológusként helyezkednek el, a MBE pedig továbbra is állíthatja, hogy "hallgatóink mindent megtanulnak, amit Magyarországon a pszichológia tudományában bárhol tanítanak." Ráadásul a náluk végzettek immár "lélekgyógyász, alternatív pszichológológiai tanácsadó" "certifikációt" is szerezhetnek egy hat alkalomból álló kurzuson (a hatodikon már bizonyítványt osztanak).

Nem az a bajom nekem, hogy nem csak a hivatalos tudományt lehet terjeszteni, dehogy. Tőlem aztán járhat akárki a tündérképzőbe meg boszorkányképzőbe, akár egyszerre is. Még azt sem állítom, hogy mindig egy hivatásos (igazi) pszichológus, pszichoterapeuta vagy pszichiáter tud a legtöbbet segíteni. (Pl. egy Down-dada, aki maga is átélte, mit jelent egy Down-szindrómás gyerek születése, már azzal segíthet egy Downos újszülött családjának, ha csak megmutatja, hogy köszöni jól van, és éli az életét, mint bárki más.)

Csak arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ha tudni akarjuk, miféle segítségre számíthatunk, laikus, baráti, sorstársi, "józan paraszti", ezoterikus, szakmai segítségre vagy esetleg semmilyenre, akkor kérdezzünk utána a segítőnk végzettségének és tapasztalatainak is. Ezt mint lélektranszformer asztrálmédium és unortodox pszichológiai tanácsadó is javaslom ;)


"diploma" innen


Disclaimer: A belinkelt példák nem egyediek, valószínűleg nem is a legdurvábbak, egyszerűen ezeket ismertem, ezekre bukkantam. Nem vagyok sem az akkreditációnak, sem a felnőttképzésnek szakértője, nem is kívánom azt a látszatot kelteni, mintha itt minden lényeges dolgot leírtam volna róla. Ha bárkivel kapcsolatban félreértettem volna valamit, elnézést kérek és természetesen javítani fogom a tévedést, ha jelzi.

0 Tovább

Az EC-ről a KAPSZLI-n

A KAPSZLI a L’élek Egyesülettel karöltve 2012-ben is megrendezi pszichológiai konferenciáját, a Szakmai Napokat, ez alkalommal március 16-17-18-án, Családunk titkai címmel. Az előadások és workshopok a születés (szülés különböző kultúrákban, hagyományos és alternatív szülés, császármetszés, szülés utáni depresszió, apák a terhességben és szülésben, pre- és perinatális pszichológia); család (a gyermekvállalás meghatározói, válás, örökbefogadás, transzgenerációs hatások, betegségek és patológiák a családban); nevelés (alternatív oktatás, gyermekvédelem, hordozás, együtt alvás), illetve kapcsolatok (anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, párkapcsolat, szexualitás a családban)  témáját járják körül.

Előadóink között lesznek a teljesség igénye nélkül Dr. Zacher Gábor, Singer Magdolna, Pál Ferenc, Dr. Hajduska Marianna, a műhelyeken pedig többek között Dr. Nyitrai Erikával, Dr. Császár Noémivel és Dr. Vas József Pállal, Dr. Dúll Andreával, Dr. Angster Máriával, Dr. Buda Lászlóval találkozhatnak a résztvevők. Szombaton 14:00-kor előadás az EC-ről!

A konferencia ingyenes, helyszíne a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Intézete (1037. Budapest, Bécsi út 324.).

0 Tovább

Az iskola a természet ellen való vétek

A fenti kijelentéssel a legtöbb iskolás valószínűleg egyetértene, és iskolás korunkban a legtöbben mi, okos és fegyelmezett felnőttek is egyetértettünk volna vele - minél többet tapasztaltunk meg az iskolából, jellemzően annál inkább. Mégis úgy gondoljuk, hogy ez bizonyos mértékig így van rendjén, hiszen valami hosszú távon nagyon hasznosért kell vállalni azt a kis átmeneti kellemetlenséget. Talán érdemes egyszer azon is elgondolkozni, hogy mi van, ha nem csak így érezzük, de az iskola, ahogyan mi ismerjük, tényleg a természetünk ellen van - épp annyira, amennyire a csecsemő természete ellen van, hogy egyedül maradjon és tűrje, ha nem kap enni, amikor éhes.

A legtöbben nem hisszük, hogy külön tanítani kellene a gyerekeket kúszni, mászni, járni, beszélni, nem ösztökéljük őket, hogy játsszanak az őket körülvevő tárgyakkal és emberekkel, és maguktól tanulják meg, hogyan hathatnak a környezetükre (legyen szó akár a kisautó tologatásáról, akár a galambok kergetéséről). Mégis azt feltételezzük, hogy a természetes képességük a tanulásra abban a pillanatban megszűnik, amikor először átlépnek az iskola kapuján. Ettől fogva meg kell nekik mondani, hogy mit és hogyan tanuljanak, ettől a pillanattól nem hajtja őket a kíváncsiság, nem ők tudják, hol vannak a határaik, amiket feszegetni kell, és képtelenek maguk eldönteni, hogy elfáradtak-e.

11 Tovább

Nyugalom az itt és mostban

A rendszeres olvasók előtt ismert, hogy a blog ez évi jelmondata "a boldog szülő a jó szülő". Épp ezért nem csak a DS, az SNI és a (kötődő) nevelős híreket, cikkeket figyelem, hanem a boldogság témájúakat is. Meg kell mondjam, 90%-ban felszínes, használhatatlanul triviális tanácsokba botlom. A kivételes 10% itt végzi a blogon, mint most Robert Puff gondolatai.


0 Tovább

Oxitocin, kötődés, anyai és apai viselkedés...

... a humán vizsgálatokban - Varga Kata alapos, korrekt, élvezetes, közvetlen hangulatú előadása a Mindentudás Egyetemén. (Említés szintjén az autizmus is felbukkan. Sőt még a tápszermarketing is.)

0 Tovább

Kérések, amiket teljesítenek

Azt hiszem, a gyakorló szülők tudják a legjobban a világon, milyen nehéz lehet rávenni valakit egy olyan dologra, amit magától nem akarna megtenni. "A kívánt viselkedést tegyük vonzóvá és könnyűvé, a nem kívántat pedig ellenszenvessé és nehézzé" megkerülhetetlen alapbölcsességén túl is van még eszköz arra, hogy a kéréseink könyebben teljesíthetőek legyenek. John R. "Jack" Schafernek, a pszichológia doktorának, az FBI volt viselkedéselemzőjének néhány tippjét nagyobb, akár már kamaszodó gyerekeket nevelve is hasznát vehetjük.

2 Tovább

Kell-e nekem az igazság?

Az igazság remek dolog, pl. előbb-utóbb mindig kiderül és a sánta kutya kereket oldhat. Azt ugyan nem tudjuk, hogy létezik-e és ha igen, akkor mi az (én is össze-vissza használom itt mindenféle értelemben), de az igazság jó. Egyébként is, józan emberek vagyunk, reálisan nézzük a dogokat, azt látjuk, ami van. Már ha nem vagyunk teljesen egészségesek, mondjuk depressziósak vagyunk. (Hogy a depressziósak attól betegek, hogy reálisan látnak vagy attól látnak reálisan, mert betegek, azt nem tudjuk.)

Mindenesetre az emberek többsége akármit mond a szájával, ugyanakkor a viselkedésével és a gondolkodásmódjával nagyon határozottan amellett teszi le a voksát*, hogy köszöni, nem kéri az igazságot. Mintegy 80%-unk gondolja azt, hogy "jobb" egy átlagos társánál. Matematikailag max. az emberek fele lehet jobb az átlagnál, de gyakorlatilag mégis majdnem mindnyájan azt hisszük, hogy jobbak/okosabbak/kreatívabbak satöbbibbek vagyunk, mint mások. Mi, jobbemberek az életünket is nagyobb hatásfokkal tudjuk kézben tartani, mint a többiek, és kevesebb esélyünk van arra, hogy bajunk essen, mint nekik.

És a jelek szerint ez így is van jól (ha nem visszük túlzásba): az optimizmus nem azért jó, mert reális látásmódot ad, hanem mert előre visz és önbeteljesítő jóslatként működik. Akik hisznek a sikerükben, azok sikeresebbek is lesznek.

De mi a helyzet akkor, ha olyasmi történik velünk, ami csak mással történhet meg? Pl. ha születik egy eltérő fejlődésű gyerekünk? Közös illúzióink között szerepel az is, hogy a mi gyerekeink sikeresebbek lesznek, mint mások gyerekei. Ha nyilvánvalóan ott van a szemünk előtt a bizonyíték, hogy megeshet velünk a "baj", kell-e akkor nekünk az igazság?

Amikor a Down-szindrómás kislányom megszületett, nem kaptunk diagnózist, mert azt csak a genetikai vizsgálat adhat, így az első két hónapban csak a "gyanú" mondatott ki. Értettem, hogy miért van így, de idegesített. Látom, hogy DS, látom, hogy ti is látjátok, ne szórakozzunk már egymással, van elég kérdőjel enélkül is.

Még nem volt meg a genetikai eredmény, amikor az egyik vizsgálat közben kiderült, hogy az orvos közeli rokonunkat ismeri, tiszteli. Ettől a pillanattól nagyon kedvessé változott és kedvessége betetőzéseként azzal búcsúzott, hogy bizakodjunk, hátha nem is DS a gyerek. Azon túl, hogy milyen üzenet ez egy újszülött DS baba szüleinek (reménykedjetek, hátha nem történt meg a tragédia, lehet, hogy még mindig közénk, normális emberek közé tartoztok), teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő is látja, amit én, hogy ez a gyerek bizony DS. És hányingerem volt a hazugságtól.

Egy másik vizsgálaton viszont arról próbáltak meggyőzni, hogy hiába tűnik most még a baba a viselkedésében inkább hasonlónak a testvéreihez, mint különbözőnek tőlük (már ez is meglepte őket, ekkor már nagyon másnak kellett volna látnom, holott néhány területen éppenséggel előrébb járt) idővel mindenben le fog maradni. Lemarad mozgásában, beszédében, értelmi fejlődésében, mindenben, anyuka, majd meglátja. Épp csak egy tockost nem kaptam, hogy ne tessék már örülni annak a babának anyuka, hát egy időzített bomba, nem látja!? És úgy éreztem, ez az igazság nem visz előre, nem kell.

Sokkal jobb irányba húzták a valóságot az olyan jóslatok, hogy majd meglátod, milyen ügyes lesz, büszke leszel te még erre a kislányra. Illúzió? Igazság? Ki tudta még ezt akkor? De azt tudtam, hogy annyit kell tőle várnom, olyan pozitív dolgokra kell számítanom, amennyit, amilyet csak bírok anélkül, hogy újra meg újra belehalnék, ha esetleg mégis kevésbé sikerülnek napfényesre a dolgok. Nem azért, mert milyen anya az, akinek csak ennyit tud a gyereke, hanem mert neki a legapróbb energiahullámra is szüksége van, amibe bele tud kapszkodni. Abba nem tud kapaszkodni, ha várom, hogy mikor marad már le. Abba igen, ha hiszek benne, hogy ügyes. Érdekel, hogy mi a kőkemény, meztelen igazság? Nem, mert én is bele akarok szólni, hogy mi legyen az. A jövő nincs eldöntve azzal, hogy DS. Az igazság nem lesz, hanem van: éppen most csináljuk.

A traumákból is azok tudnak legjobban felépülni, akik valamit meg tudnak tartani az illúziókból, akik úgy tudják átrajzolni a térképet, hogy a labirintusból mégis csak legyen valami kivezető út, akkor is, ha a közepére ráborult a tinta. Lehet, hogy átmenetileg néha még olyan utakon is el kell indulnunk, amelyekről a szívünk mélyén tudjuk, hogy zsákutcák, de ha teljesen igazat mondanánk magunknak, annyira összetörnénk a tehetetlenségtől, hogy nem is bírnánk továbbmenni. De a térkép nincs előre megrajzolva, míg a zsákutcáinkat járjuk, addig is változik benne minden, legfőképpen mi magunk. Lehet, hogy azokra az utakra, amiket korábban láttunk magunk előtt, tényleg ráborult a tinta, de új utakat láthatunk meg ott is, ahol korábban látszólag semmi sem volt.

És még az is lehet, hogy nem a kijutás a lényeg, hanem maga a labirintus.

 

 

 



képek innen és innen

* A pozitív kognitív illúziókkal kapcsolatos kutatások egy összefoglalóját adja ennek a dolgozatnak az elméleti bevezetője.

5 Tovább

Engedd, hogy jóllakjon!

A kötődés kifejezést gyakran használjuk "ragaszkodás" értelemben, és mint az összes szavunkat, hol így, hol úgy értjük - és mindenkinek mást jelent. Panaszkodik egy anyuka, hogy egy éves gyereke túlzottan kötődik hozzá, mert sír, ha egyedül hagyja. Egy másik azt mondja, hogy nincs semmi baj a kötődéssel, mert a gyerek nagyon anyás, le se tudja magáról vakarni. Figyelmeztet az orvos, hogy ha másfél éves kor után is szoptatnak egy gyereket, túl szorosan fog kötődni.

Trükkös dolog ez a kötődés.

11 Tovább

Boldog szülők klubja: Az agy két üzemmódja

Bizonyára sokan ismerik a viccet, amiben az úttesten átkelés közben az eget bámuló gyalogosra rászól a rendőr: "Ha nem oda figyel, ahova megy, hamarosan oda megy, ahova figyel!" És ha valaki mindig ránk akarna szólni, amikor elkalandoznak a gondolataink, sok munkája lenne: Egy kutatás szerint az emberek éber idejüknek majdnem felében gondolatban messze járnak attól, amit éppen csinálnak - és ilyenkor nem boldogok. A boldogságunk valójában nem is attól függ, hogy mit csinálunk, hanem hogy figyelünk-e arra, amit csinálunk.

1 Tovább

Nehezen kezelhető gyerekek 4.: Mivé lesz a cserebogár?

A nehezen kezelhető gyerekekről szóló sorozatban megismerhettük az Eleven Emileket és Szende Szaniszlókat és láttuk, hogy a kutatások szerint a gyerekek különböző temperamentumúnak születnek. Legutóbb arról beszéltünk, hogy miről lehet őket felismerni, miért viselkednek így és mit lehet tenni velük, értük. Most rátérünk arra, hogy mi az, amit semmiképpen nem tehetünk és végül felcsillan a remény, erőfeszítéseink jutalma.

7 Tovább

Nehezen kezelhető gyerekek 3.: Mit lehet tenni?

Ebben a sorozatban eddig megismerhettük az Eleven Emilek és Szende Szaniszlók közötti különbséget és láttuk, hogy a kutatások szerint az emberek temperamentuma, vagyis az, hogy jellemzően hogyan reagálnak az ingerekre, veleszületett és a gyerekek egy része bizony nehezen kezelhető. A folytatásban konkrétan ezekről a gyerekekről esik szó, most arról, hogy miről lehet őket felismerni, miért viselkednek így és mit lehet tenni velük, értük.

8 Tovább

címkék a homlokunkon

Kb. 30 éve egy pszichológus hét (különböző foglalkozású) társával különös kísérletbe fogott: felvetették magukat különböző kórházak pszichiátriai osztályára azzal a panasszal, hogy hangokat hallanak. Többségében skizofréniával diagnosztizálták és minden gyanú nélkül fel is vették őket, összesen 12 kórházba. Az álpaciensek kezdetben kicsit izgultak, hogy gyorsan lelepleződnek majd, de aztán teljesen normálisan viselkedtek. Korábbi életükről úgy számoltak be, ahogy az - normálisan - zajlott. Átlagosan 19 napig tartották benn őket (a maximum 52 nap volt) és sem az orvosok, sem az ápoló személyzet nem jött rá, hogy normálisak - csak a valódi (?) betegek egy része gyanakodott.

2 Tovább

Nehezen kezelhető gyerekek 2.: A temperamentum

(kép innen)

Vannak-e születetten jó természetű és nehezen kezelhető gyerekek vagy a szülői szigor hiánya miatt lesz egyik gyerekből Eleven Emil, míg a másik a megfelelő nevelés hatására válik Szelíd Szaniszlóvá?

0 Tovább

Nehezen kezelhető gyerekek 1. Emilek és Szaniszlók

Valamiért szeretjük azt hinni, hogy mi irányítjuk az életünket, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és a gyerekeink is olyanok lesznek, amilyennek neveljük őket. Még inkább igaz ez a mások gyerekére.

(kép innen)

Vegyük pl. Eleven Emil és Szende Szaniszló kiskorúakat*, akik a szüleikkel együtt összetalálkoznak egy vendégségben.

3 Tovább

Jobb szülők-e az intelligensebb emberek?

Satoshi Kanazawa, a provokatív nézeteiről is ismert evolúciós pszichológus szerint minél okosabb valaki, annál hülyébb.


9 Tovább

Honnan jön az erkölcs?

Az University of Notre Dame (USA, IN) kutatói szerint a kedvesség, az együttérzés és az együttműködési készség a csecsemőkorban gyökerezik és meghatározott gondozási, nevelési szokások segítik elő. Eredményeik szerint az erkölcsi viselkedés kialakulása a család érzelmi minőségétől és a közösség támogatásától függ.

0 Tovább

érintő

blogavatar

ahol a válaszkész csecsemőgondozás, a kötődő nevelés és a sajátos nevelési igényű gyerekek nevelése találkozik

Utolsó kommentek