Matematikai tudásra szükségünk van a hétköznapi élethez - persze a matematika nem a kockás füzettel kezdődik és nem is ott ér véget. A Down-szindrómások matematikatanulását G. Bird és S. Buckley "Number skills for individuals with Down syndrome" című munkája alapján tekintem át; ők matematika alatt a számlálást, műveletek végzését, a formák, méretek, mennyiségek (hossz, magasság, súly, térfogat) valamint a pénz és az időegységek ismeretét és használatát értik. Míg a magasabb szintű geometriai és algebrai ismeretek nélkül képesek vagyunk önálló életet élni, az alapszintű matematikai tudás nélkül mások segítségére vagyunk utalva. Ebben a sorozatban arról lesz szó, hogyan tanulják és hogyan tanulhatják a matematikát a Down-szindrómások. A korábbi, olvasásról szóló sorozathoz hasonlóan végül gyakorlati ötleteket is kapunk majd a tanításhoz.

A számfogalom, a méret, a forma, a mennyiség, a pénz, és az idő fogalma óvodás korban alapozódik meg és erre lehetőséget kell adni a Down-szindrómásoknak is. Előfordul, hogy az általános nyelvi lemaradás miatt a DS óvodás nem jut el a kezdő matematikai szókincs elsajátításáig, ezért nem is használják vele a matematikai nyelvezetet. A beszédprodukció szintjének azonban nem szabad korlátoznia a megszerezhető ismeretek szintjét; a megértés szintje ennél mindig magasabb. A kutatások szerint a matematikai teljesítmény a beszédmegértés szintjéhez kapcsolódik.

Hogy a Down-szindrómások meddig tudnak eljutni a matematika tanulásban, azt nehéz megmondani, mert kevés a szisztematikus adat és az oktatás minősége is olyan sokat változott az elmúlt évtizedekben, hogy a régi eredmények alapján nem lehet megbecsülni a most várhatóakat. Sue Buckley és munkatársai tanítottak olyan tízéves DS gyerekeket, akik tudtak háromjegyű számokat összeadni, kivonni, szorozni, osztani, törteket összeadni és együtt haladtak ép társaikkal (és bemutatják egy 13 éves olasz DS tanuló munkáját, aki törteket hoz közös nevezőre - érdemes a többiek feladatmegoldásait is megnézni!) de olyan kamaszokkal is, akik még mindig nem tudtak megtanulni olvasni, írni és húszig elszámolni. Valószínű, hogy megfelelő tanítással még felnőttkorban is javítható a matematikai teljesítmény. Érdekes perspektívát ad a Down-szindrómások teljesítményének, hogy a becslések szerint Angliában a felnőtt népesség 25%-ának matematikai tudása nem éri el a 11 éves szintet és problémát jelent nekik a visszajáró kiszámolása a boltban. (Sokuknak az olvasási teljesítménye is alacsony szintű.)

A nyelvi és olvasási teljesítményhez hasonlóan a matematikai tudást is befolyásolja, hogy a DS gyerekek ép társaikkal együtt, integráltan tanulnak vagy speciális iskolákban. Egy 1999-ben végzett felmérés szerint az átlagosan 2 évvel fiatalabb (14 év 8 hó szemben a 16 év 4 hóval) de integráltan tanuló diákok matematikai teljesítménye minden területen meghaladja (sok területen jóval meghaladja, pontos adatok itt) a speciális iskolákban tanulókét, kivéve a pénzhasználatot.

Általában elmondható, hogy a matematikai teljesítmény elmarad az olvasás szintjétől, de a jobban olvasók matekban is jobbak. A mentális korral illesztett csoportokban azt tapasztalták, hogy a Down-szindrómások matematikai teljesítménye az általános értelmi szintjüktől is elmarad, nyelvi teljesítményt illesztve viszont kiderült, hogy ezzel egy szinten mozog. Különösen hátráltathatja őket, hogy a hallás utáni emlékezetük gyengébb a vizuálisnál és hogy a tárgyak számlálásánál egyszerre kellene használni a matematikai tudást és a motoros készségeket is, amelyekben szintén lemaradásaik lehetnek. Annak, hogy a matematikai képességeik gyengébbek vagy a verbális emlékezetben és a finommotorikában vannak olyan hiányosságaik, amelyek a matematika tanulásában visszavetik őket, azért van jelentősége, mert utóbbi esetben a tanításnál ezt figyelembe lehet/kell venni és a módszereket ennek megfelelően alakítani: a csatornákat (verbális helyett vizuális) és az eszközöket kell módosítani, nem a célokról lemondani.

A Down-szindrómásoknak a pénz kezelésével is nehézségeik lehetnek, és ha anélkül próbálják őket erre tanítani, hogy a hozzá szükséges matematikai tudást megszerezték és begyakorolták volna, nem is lesznek eredményesek.

Dr. Martinez, aki különösen látványos sikereket ért el DS fiatalok matematikatanításában (láthatjuk tőle 15-16 évesek algebra feladatlapjait, akik átlagos DS kamaszok, súlyos mentális retardációval), a következőket látja fontosnak ebben a sikerben:
- A gyerekek családja bízik a képességeikben. Reálisan látják őket és mindig keresik a legjobb lehetőségeket.
- A gyerekek kitartóan dolgoznak, ha megfelelően motiválják őket.
- Normál iskolába, normál osztályba járnak.
- A gyógypedagógus magas szakmai szinten áll.
- A tanár és a gyógypedagógus jól együttműködik a tanterv adaptálásában és tanításában.
- A tantervet és a haladás ütemét jól választják meg.
Fontos megállapítása még, hogy a számolás, különösen a fejszámolás képessége nem elengedhetetlen ahhoz, hogy a tanulók matematika egyéb területein haladást érjenek el, azaz nem szükséges ezek tanítását halogatni vagy teljesen elhagyni, ha/míg a diákok nem tudnak jól (fejben) számolni.


Összességében elmondható, hogy a legjobb matematikai teljesítmény úgy érhető el, ha a diákoktól sokat várunk, megfelelő oktatásban részesítjük őket (apró lépések, sok gyakorlás, integráció), a tanulási profiljuknak megfelelő (vizuális) eszközöket és csatornákat biztosítunk számukra és lehetőséget kapnak a matematika különböző területeinek elsajátítására, akkor is, ha a műveletekkel nehézségeik vannak.

 

Folyt. köv.

kép innen