A segített szobatisztaságot sok téves elképzelés övezi, hiszen teljesen más szemléletet képvisel, mint amiben felnőttünk, amit ismerünk. Különösen nehéz lehet elképzelni, hogy konkrétan hogyan is működik a dolog a gyakorlatban. A tévhiteket bemutató sorozatban most főként a módszer technikájáról lesz szó.

A pelenkátlan babák folyton bepisilnek, bekakálnak, egész nap öltöztetni kell őket és mosni a ruháikat vagy csak pucér fenékkel lehetnek - a mi éghajlatunkon ez kivihetetlen.

A módszert alkalmazzák egészen hidegben is, pl. az inuit eszkimóknál. Náluk a meztelen kisbabát az anya szintén meztelen bőre tartja melegen az anya ruhája alatt. Ingrid Bauer, a Diaper Free c. könyv szerzője kanadai, télen született gyerekén soha nem volt pelenka.


A babának azonban nem kell feltétlenül pucér fenékkel lennie. Az a lényeg, hogy az anya azonnal észrevegye, ha pisil. Erre jó a műanyag borítás nélküli textilpelus. Vannak speckó ruhák is, lábmelegítők, amiket nem kell cserélni akkor sem, ha a bugyi elázik - és a dolgok normál menete nem az, hogy a gyerek állandóan bepisil, ez a kivétel. Kb. úgy, mint hogy általában minden bennmarad a pelusban, néha meg valami kifolyik.
Bekakálás ismereteim szerint másoknál is nagyon-nagyon ritka, az első ismerkedési időt leszámítva gyakorlatilag nincs. A kaka kezelését általában nagyon hamar megtanulják a szülők és a babák is.


"ha nem lesed árgus szemekkel a gyereket, összepisil mindent" / nem bírnék "a nap 24 órájában arra koncentrálni, hogy mikor fog pisilni-kakilni a babám" / "Sok felesleges idegeskedéssel jár, és ezt a gyerek is előbb-utóbb megérzi." / "felesleges szülői feladat, ami rátesz az egyébként is számos tennivalóra"

A módszernek 4 eszköze van: a gyerek ritmusának megfigyelése (ébredés, evés után stb.), a gyerek jelzéseinek figyelembe vétele és bátorítása, a gondozó intuíciója valamint az időzítés. Gyerekeknként, életkoronként és helyzetenként is változó, hogy melyikre milyen hangsúly esik. Más csatornák is vannak tehát, mint az állandó vizslatás és lesben állás, örökös drukk - mégis, kinek lenne az jó? Ez nem egy éberségi próba, sőt valójában még lazább hozzáállás az egészhez, mint a pelenkázás.

Ugyanakkor az EC-ző anyukák tényleg szeretnek szoros kapcsolatban lenni a gyerekeikkel és figyelni rájuk (nem csak ők!), ehhez jó eszköz az EC. Vagyis részben örömforrás, nem teher, részben pedig nem a "bilire szoktatás"-hoz kell, hanem egyébként is ott van és ilyen téren is hasznát veszik. Én pl. nem nagyon tudom elképzelni, hogy hosszan egyedül hagyjak egy kisbabát - ha pelenka van rajta, ha nincs. Ha az ember korán kezdi a pelenkátlankodást, épp akkor kell jobban figyelni, amikor egyébként is többet vagyunk még együtt és mire a baba önállóbb lesz, a váratlan bepisilések is ritkábbá válnak. Ha egyébként is olyan életmódot választunk, aminek része a sok korai testi kontaktus (hordozás, együtt alvás) és az igény szerinti szoptatás, a pisiltetés már nem jelent olyan nagy különbséget, gyakorlatilag kár kihagyni épp ezt.



"Ezek az anyukák nemcsak nem kerülnek ki a gyerek látóteréből, de talán otthonról sem nagyon mozdulnak ki."

Természetesen ki lehet mozdulni, aki ki akar. Nagyon pici baba még nem sokat profitál a kimozdulásokból, és mire a gyereknek is érdekes az eljárkálás, addigra beleszokik a pisiltetésbe. A köztes időben pedig lehet úgy folytatni az otthonon kívüli pisiltetést, hogy a gyerek visel ugyan pelenkát, de ugyanúgy figyelünk rá és kivisszük, mintha nem viselne. Nagyobb áruházakban van WC, ahova kimehetünk a babával is, kocsiba - sürgős esetre - lehet magunkkal vinni a tálkát, vödröt, bilit, zárható edényt.
Amikor már elmenéskor sem adunk rá pelenkát, akkor egy darabig még vihetünk magunkkal egy adag tartalékruhát (nem foglal nagyobb helyet, mint a pótpelusok).
Első hallásra ez talán a "felesleges felhajtás" kategóriába esik, de csak azért, mert nem ehhez vagyunk szokva. Valójában pisiltetni technikailag egyszerűbb, mint pelenkázni.



Az én gyerekemnél nem lehetne a ritmust figyelembe venni, mert mindig változik, hol ekkor kakál, hol akkor.

Ez valamennyire így is van: a ritmus mindig változik egy kicsit. A pelenkátlankodás egy érzékeny egyensúlyon alapszik, amit - különösen az elején - sok minden felboríthat. A pelenkátlankodó gyerekek mégis rendszeresebben üríthetnek, mivel erre vannak szoktatva. Indiában nagyon fontosnak tartják, hogy a gyerekeket rászoktassák az ébredés utáni kakálásra és élettani tény, hogy az egészséges szervezet maga is ekkor igyekszik megszabadulni a salakanyagoktól. Ezt meg lehet szokni és nagyon jól "beállítható". Az erre hajlamosaknál a székrekedés megelőzésében is fontos lehet ez a szokás.


Ha éjjel kell pisilnie, addig ázik szegény, míg valahogy észre nem vesszük.

Alvás közben a vizeletkiválasztás - hormonális hatásra - lelassul, ezért a babák is ritkábban pisilnek éjjel és erről a ritkáról is le tudnak szokni, illetve kinövik. Ahol a pelenkátlankodásnak hagyománya van, ott általában az éjjeli szárazságot tanítják meg először a babáknak, aztán a nappalit, csak nyugaton csinálják fordítva - vagyis érdemes ezzel is az elejétől foglalkozni, mert kifizetődik.

A pelenkátlan babákkal többnyire együtt alszanak a szüleik és általában igény szerint szoptatják őket, ami éjszakai szoptatásokkal is jár egy darabig. Nagyjából addig, míg a baba szárazon át nem alussza az éjszakát. De ha már csak pisilnie kell, ugyanúgy ébresztheti kis mocorgással a mellette alvó felnőttet, ahogy szopáshoz ébresztette.

Vannak anyukák, akik nem szeretnek éjjel felkelni vagy egyszerűen annyira mélyen alszanak, hogy a mocorgásra nem ébrednek fel, átalusszák a pisilést. Olyan gyerekek is vannak, akik éjjel meglepően sokat pisilnek. Ezt lehet valamennyire befolyásolni azzal, hogy mit eszik vacsorára, pl. van, aki narancs vagy paradicsom után többet pisil, de sokaknál nem elég az esti étkezésre figyelni. Ha a szoptatott csecsemő anyja koffeint fogyaszt, az is ingerelheti a baba veséjét. Ételérzékenység is okozhat nyugtalan éjszakát, az éberebb alvás pedig több pisilést jelent.


Természetesen ilyenkor sem presztízskérdés a pelenkátlanság, ha nem megy másképp, éjjelre pelenkát használnak. Hátránya, hogy így könnyű kiesni a ritmusból és hogy nehezebb azt megtanulni, hogy néha figyelünk, néha meg nem, mint azt, hogy a pisire figyelni kell és kész. Meg lehet próbálni azt is, hogy kicsit korábban fekszünk le, hogy ne legyünk annyira fáradtak, hogy ne lehessen felébreszteni.


Ha szopi közben kell pisilnie/kakálnia, akkor a bilibe lógó fenékkel szopik, ami olyan, mintha mi a vécén ülve ennénk. "Nem tudom elhinni, hogy jó az a babának, hogy szopás közben lóg a feneke a bilibe." Ha az anya szoptatás közben biliztet, azzal "megtöri a szoptatás intimitását".

Nem egészen erről van szó. Vannak babák, akik szopás közben szeretnek kakálni, ez tény, nem a pelenkátlankodás következménye. Ha pelus van rajtuk, akkor kakában maradnak a szopás végéig (mi van, ha addigra elalszik?). Ha tálkába/bilibe/pelusRA kakáltak, akkor azt kiveszik alóluk, amint végeztek, megtörlik a popsijukat (ez ilyenkor egy mozdulat, nem az a kivakarás, mint a pelusban szétkenődött kakiból, mert szinte nem is lesznek olyanok) és békésen szopiznak tovább. Nem is kell feltétlenül a szopás elejétől a tálka fölött tartani őket, csak amikor látjuk, hogy készülődnek. Kis rutinnal sem a kényelmet, sem az intimitást nem kell hozzá megzavarni. A baba hozzá sem ér a tálkához, csak fekszik az anyukája karján, mint szoptatás közben egyébként is. Van egy reflex, ami gátolja, hogy egyszerre nyomjon és szopjon, vagyis arra kis időre, míg kinyomja, mindenképpen megáll - ha van rajta pelus, akkor is, csak akkor benne is marad. Mire újra keresi a mellet, már végeztünk is az egésszel (Ne feledjük, hogy az EC-ző babák nagyon hatékonyan használják ki a "biliző" időt, nem a 2-3 éves, bilin képeskönyvvel negyed órákat ücsörgő gyereket kell elképzelni csecsemőváltozatban!) és nyugodtan, tiszta fenékkel folytathatja a szopást, nem zavarja a piszkos pelenka.

Ha az anya idegenkedik a tálkától vagy a babát valami zavarja, nyilván más megoldást választanak, pl. tálka helyett egy pelenkát tesz alá (nem kapcsolja össze) és ha végzett, csak kihúzza alóla. Vagy egyáltalán nem ec-znek szoptatás alatt, hiszen nem kötelező. Egyébként ez a "szokás" nem tart örökké, csak pici babákra jellemző.