érintő

A segített szobatisztaságról, azaz az EC-ről szóló sorozatban már szó esett a módszer hagyományos gyökereitől kezdve az előnyök és hátrányok taglalásán keresztül a fontos elméleti és gyakorlati kérdésekre rávilágító laikus kérdésekig sok mindenről. Ez a poszt most azoknak szól, akik szeretnék a módszert kipróbálni, elolvasták az eddigieket, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá.

A segített szobatisztaság gyakorlását különböző életkorokban szokták elkezdeni, de jellemzően legkésőbb 6 hónapos korban - és az ilyen "későn" kezdőket sem tartják addig folyton pelenkában (főleg nem eldobhatóban). Nyugaton gyakran előfordul, hogy az anyukák csak később szereznek tudomást a lehetőségről és akár egy éves babával is belevágnak, de ekkor már nem számíthatunk azokra a reflexekre, veleszületett "tudásra", ami az újszülötteknek és kis csecsemőknek még sajátja. Nagyobb babáknál mégis jószerivel mindent ugyanúgy kell csinálni, mint az újszülötteknél, csak türelmesebben. Egy újszülött általában rögtön "tudja", hogy ha levetkőztetik, pisilhet, egy nagyobb babánál több időbe telhet, míg átszokik a korábbi rendből egy újba.

Újszülötteknél és csecsemőknél is érdemes lehet egy pár napos, pár hetes "ismerkedési időszakkal" indítani. (Ez nem elengedhetetlen, de nagyon jót tesz - később is, ha úgy érezzük, hogy elvesztettük a fonalat.) Ha az időjárás, hőmérséklet engedi, legyen meztelen alsótesttel minél többet, akár egész nap. Ha hűvösebb van és még nem forgolódik, nem mászik el, egy könnyű takarót teríthetünk rá. Alá terítsünk egy vízhatlan pelenkázóalátétet (vannak már ebből kényelmes, textillel bevont változatok is), arra egy nedvszívó anyagot, összehajtott tetra pelenkát, törölközőt stb. Lehet több réteg nedvszívóval is megoldani, vagy ha nem allergiás a baba, jó szolgálatot tehet a gyapjú alátét is. Ha túl hideg van, adhatunk rá textilpelust műanyagborítás nélkül. Kicsi babára elég a tetrapelenka egy pelenkacsattal összefogva. A lábát melegítheti a babylegs márkanévről is ismert lábszármelegítő.

(kép innen)

Sokféle megoldást választhatunk életmódunknak és körülményeinknek megfelelően, nincsenek merev szabályok. Ingrid Bauer, a Diaper Free c. könyv szerzője a kanadai télben született kisbabáját az első néhány hétben leginkább meztelen bőrén tartotta, együtt takaróztak be és egy kis konyharuhát tett a baba feneke alá. Akinek az újszülött mellett egy másfél-kétévesről és esetleg még további testvérekről is gondoskodnia kell, annak talán nem ez a legideálisabb megoldás. Nem is kell semmi olyat magunkra erőszakolni, amit nem érzünk természetesnek, nem az a fontos, hogy úgy csináljuk, mint mások, hanem hogy a saját legjobb utunkat találjuk meg.

A cél az, hogy lehetőleg azonnal lássuk, ha pisil. Ilyenkor - tehát pisilés közben - mondhatjuk neki a választott "jelszavunkat" pl. pisss-pisss és ha végzett, azonnal cseréljük ki az átázott réteget/pelust. Ez történjen akkor is, ha a pelenkából kibontva azonnal pisilni kezd és már nincs idő "pózba tartani". Természetesen nem lehet minden pisilésnél pont az elejétől odanézni, de ez nem is probléma, néhány alkalom általában elég, hogy a baba "megértse" a lényeget: az ürítéssel kapcsolatos érzetek fontosak és a gondozói reagálnak az ezzel kapcsolatos történésekre. Ha nem láttuk közben, akkor utána reagáljunk: azonnal cseréljük ki, ami elázott.

Előfordulhat, hogy akaratlanul is nagy örömmel fogadjuk, amikor először észrevesszük, hogy pisil (nem beszélve az első olyan pisikről, amik már ott landolnak, ahol mi szeretnénk), de a lelkendezést ne vigyük túlzásba: ne tereljük el a figyelmét a megkönnyebbülésről, amit úgyis érez és ne tanítsuk helyette arra, hogy az ürítéssel a mi kedvünkért "produkál". Az is megeshet, hogy megijedünk, amikor meglátjuk a csorgást, hiszen azt szoktuk meg, hogy ezt nem szabad. Ezt az ellenérzést mindenképpen le kell küzdeni, hiszen nem akarjuk a babát megijeszteni, hanem abban akarunk segíteni neki, hogy minél ellazultabb legyen.

Megfigyelhetjük, hogy hogyan viselkedett, mielőtt pisilt, látszott-e rajta, hogy megáll a mozgással vagy épp jobban kezd mocorogni, arcával "koncentrál", nyöszörög stb. Lehet, hogy nem mindig ugyanúgy "jelez", az is lehet, hogy nem látunk rajta semmit, főleg az elején. Ez nem baj, más eszközeink is vannak, pl. ebben az ismerkedési szakaszban figyeljük meg azt is, hogy pisil-e ébredés után (a legtöbb baba igen, de pl. az változó, hogy azonnal vagy egy kis ébredezés után), evés után kakál-e stb. A legtöbb baba reggel gyakrabban, estig egyre ritkábban pisil. Melegben több folyadékot izzadnak ki, kevesebbet pisilnek, mint hűvös időben. (Anyatejes csecsemőknél az anya táplálkozása, pl. koffeinfogyasztása is befolyásolhatja a pisilések gyakoriságát.) Lehet, hogy egy körülbelüli időintervallumot is meg tudunk becsülni, hogy mikor "következik" a pisi.

Megtanulhatunk a megérzéseinkre is jobban hallgatni. A testen hordozott, igény szerint szoptatott csecsemővel az édesanyának olyan bensőséges kapcsolata lehet, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül megérzi, mire van szüksége (a szoptatás ezt hormonálisan is segíti, a testkontaktus pedig a tudatosan nem észlelt testi változások érzékelésében segíthet).

Ha "itt az idő", a baba nyugtalankodik és olyan érzésünk van, hogy pisilnie kell, mindenképpen érdemes "megkínálni". Ez úgy történik, hogy a karunkra fektetjük, mint szoptatásnál, a kívül levő combját megtartjuk, másik kezünkkel a másik combját tartjuk, a lábait kissé széttárjuk és a kívánt hely (mosdó, tálka stb. fölé tartjuk).

(kép innen)

Mondhatjuk neki a "jelszót" (ennek később nem nagyon lesz jelentősége, de az elején még segíthet neki és nekünk is), egy picikét várunk, max. kb. 1 percet. Ha kell pisilnie és kellőképpen el van lazulva, gyakorlatilag azonnal elengedi. Hamarosan megtanulja, hogy mire való az egész és ha nem akar pisilni, azt is láthatjuk rajta: elfordul, kifeszíti magát a pózból vagy bele sem engedi magát. Így jelzi, hogy vége a pisiltetésnek (vissza lehet öltöztetni).

Nagyobb, megtámasztva már ülni tudó babát úgy is tarthatunk, hogy a hátát a mellkasunkhoz támasztjuk és két combját a két kezünkben tartjuk. (Nem a térdhajlatot, a combot!)

kép innen

Én személy szerint a minél korábbi kezdésben és a lehetőségek szabta legintenzívebb pelusnélküliségben hiszek, tapasztalatom szerint így a legkönnyebb a babának és a gondozóknak is. Ugyanakkor ez nem egy "mindent vagy semmit" jellegű dolog, azaz nem csak a "totális" változatot lehet (és érdemes) gyakorolni. Ha nincs lehetőségünk a fentiekben leírt módon hozzáfogni, megtehetjük pl. hogy kezdettől csak akkor kínáljuk fel a pisilés lehetőségét, amikor úgyis pelenkát cserélnénk vagy csak az ébredés utáni ürítést tanuljuk meg együtt intézni. Ez nem verseny: sem az idővel, sem magunkkal, sem másokkal. Annyit veszünk ki belőle, amennyi jól esik.

Ha már viszonylag jól bejáratódott egy pisiltetés, akár a fürdés körüli (előtte és utána is érdemes megkínálni), akár egy ébredés utáni, akkor pisilés után lehet egy darabig “alacsony kockázattal” pelenka nélkül hagyni. Ha a következő pisit már pelusba szánjuk, kb. 15 perc múlva öltöztessük fel. Később meg lehet próbálni ennek a másodiknak a megfigyelését is és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már többet van pelus nélkül, mint pelusban.

Az intenzívebb együttműködés véleményem és tapasztalatom szerint megkönnyíti és lerövidíti a tanulás folyamatát, de be kell látnunk az életmódunk és körülményeink szabta korlátokat és nem érdemes belehajszolni magunkat olyasmibe, ami eleve kudarcra van ítélve. Az EC egy örömteli lehetőség a közelségre, nem lehet kényszer a gondozónak sem.


Nagyon fontos!

Az EC nem praktikák sora, hanem egy szemlélet.

Azért csináljuk, mert mindenben segíteni akarunk a gyerekünknek. Ránk van utalva és mi ott akarunk lenni, ha szüksége van ránk. Azt akarjuk, hogy amennyire lehet, jó legyen mindkettőnknek és a szeretetet érezze a viselkedésünkből. Vagyis az EC célja és értelme sem több, sem kevesebb, mint amit az összes többi “anyai viselkedésünk” közvetít. Az EC konkrét formáját a gyerek, a gondozó, a környezet és körülményeik egyaránt befolyásolják és formálják.

Az EC sikere nem az, hogy nem megy "félre" a pisi, hanem az, hogy EC-zünk.

További gyakorlati segítségért keresd a mamami.hu fórumát, jelentkezz az angol nyelvű levelezőlistára vagy írj a tarkabab kukac freemail pont hu címre.