Az eddigi két részben (itt és itt) lényegében azzal foglalkoztunk, hogy milyen tényezők segítik a matematika tanulás sikerét Down-szindrómás gyerekeknél. Többször hangsúlyoztuk, milyen fontosak a korai matematikai tapasztalatok a családban és a társak közösségében. Most arról lesz szó, hogy (Gillian Bird leírása alapján) konkrétan milyen nyelvi, tárgyi környezettel és játékokkal segíthetünk az értelmi lemaradással élő gyermekeknek, hogy a számok, mennyiségek világában magabiztosabban mozogjanak és könyebbé váljon számukra a logikus gondolkodás.

Készségek

A korai matematika tanulás nem választható el a nyelvelsajátítástól, a matematikai készségek a nyelvi készségekkel együtt fejlődnek. A hallási memóriával és a beszédprodukcióval kapcsolatos esetleges problémák miatt érdemes lehet már a kezdetektől kézjelekkel kísérni a kulcsszavakat, a számokat az ujjainkkal is mutatni, és a lehető legkorábbtól megismertetni a gyerekkel a szavak írott formáját és a számjegyeket. A matematikai nyelvezet megismerése olyan egyszerű lépésekkel kezdődik, mint hogy  megtanulhatja mutatni a "még" jelét, hogy kapjon még enni vagy hogy megismételjünk egy játékot, amit szeret. (Később ebből jöhet a kérdés, hogy még mennyit, még hányszor.) Nagyon fontos, hogy a matematikai szókincset sokat használjuk a gyerekkel és ne gondoljuk azt, hogy "neki ez még messze van", csak azért mert a matematika az "elvont" asszociációját hordozza.

Fontos készség, hogy megtanuljon két dolog közül választani és a választását jelezni. Ajánljunk választási lehetőséget két játék, ruha vagy kép között (a képekkel jelölhetünk mondókákat, játékokat). Ha nem tud választani, az egyik tárgyat, amelyikre ránéz, toljuk előre, dicsérjük meg, hogy kiválasztotta és azonnal térjünk rá a tevékenységre, amit a tárggyal akartunk végezni. Innen haladjunk tovább, hogy érintéssel, mutatással, jellel vagy beszéddel válasszon.


Kategóriák

Használjuk gyakran az "egyforma" és a "különböző" szavakat, mutassunk rá az azonosságokra és különbségekre a tárgyi környezetben, képeken, könyvekben. Párosítsunk képeket képekkel (memóriajátékok kártyáival, képlottókkal) és tárgyakat az azokat ábrázoló képekkel, keressük meg a zoknik, kesztyűk párját, gyűjtsünk egyforma tárgyakat kosarakba. Egyszerű nyelvezetet használva beszélgessünk a játékok, tárgyak méretéről, színéről, formájáról, mennyiségéről, , csoportosítsunk tárgyakat a tulajdonságaik szerint. Segítsük a kategóriák rögzülését azzal, hogy nem csak annyit mondunk, hogy "piros", hanem "piros színű". Tarthatunk színes napokat, amikor egész nap adott színű tárgyakat keresünk - ezt más tulajdonságokkal, pl. formákkal is játszhatjuk. Készíthetünk vagy vásárolhatunk, kölcsönözhetünk olyan könyveket, amelyek egy-egy tulajdonságot mutatnak be, pl. csak zöld dolgok vannak benne (legjobb, ha olyanok, amik mindig zöldek, pl. nem zöld autó, hanem zöld uborka).

Ha a tulajdonságokat egyesével már jól ismerik a gyerekek, kombinálhatjuk a kategóriákat, először csak kettőt, majd többet is. Amikor pl. arra kérjük őket, hogy keressék meg a nagy, piros kört, a három tulajdonságot már nehéz lehet fejben tartani, ilyenkor legjobb, ha a kérést elismétlik utánunk. Ismerjenek meg más kategóriákat is, mint a szín, forma, nagyság és mennyiség (gyors, lassú, kerek, szögletes, durva, finom, fényes, matt, puha, kemény, pöttyös, kockás, csíkos, sötét, világos, tele, üres, meleg, hideg, sok, kevés, keskeny, széles, hosszú, rövid, alacsony, magas, kövér, vékony, sovány). A kategóriák megismerése után következik az adott szempont alapján (nagyság, mennyiség, hangerő) sorrendbe rakás. Először három dolgot rakjunk sorba, majd egyre többet, közben a középfokot is tanuljuk: magasabb, nehezebb, kisebb stb.

A tulajdonságok szemléltetésére a normál környezet bármilyen tárgya felhasználható, de gyakrabban fogunk ilyen beszélgetésekbe futni, ha a kategóriákat szemléltető képekkel, poszterekkel, installációkkal (tálcára kirakott játékokkal) vesszük magunkat körül: A képeket, tárgyakat úgy rendezzük el, hogy kínálják magukat a játékra és lehessen velük gyakorolni a méret, alak, szín szerinti csoportosítást, a sorba rakást és a számlálást. Strukturáltan is taníthatjuk a kategóriákat az olvasásnál megismert párosítás-kiválasztás-megnevezés módszerével.


Számlálás

A számláláshoz szükséges megfeleltetést is egészen korán elkezdhetjük gyakorolni, amikor olyanokat játszunk, hogy a babák, macik mind kapnak egy-egy tányért, poharat, kanalat, ennivalót, amikor kiosztunk valamit a családtagoknak, minden játékra ugyanolyan ruhadarabot adunk vagy olyan kirakókkal, párosító és egyéb játékokkal játszunk, amelyekben ismételten ugyanolyan dolgokat kell egymáshoz rendelni: a fejekre kalapot, a poharakba szívószálat, a tortákra gyertyát stb. Ekkor vezethetjük be a "nincs" és a "semmi" fogalmát is, ha az osztozkodásnál valakinek nem jut semmi, mutassunk is rá, hogy ennek a babának van sapkája, ennek nincs.

A számokkal ismerkedés azzal kezdődik, hogy hallják a számokat sorban, később utánozzák a számlálást, majd a szülő számol és  az utolsó számot erősebben hangsúlyozza, végül kihagyja, hogy azt a gyerek mondja meg.  Először 2-3 dolgot érdemes számláltatni és csak akkor haladni a nagyobb számok felé, amikor ez már jól megy. Tízig eljutva megint gyakoroljunk többet a továbblépés előtt, kezdetben a tíz fölötti számokat hívjuk soknak. Amikor megszámolunk valamit, tegyük fel a kérdést is, hogy hány vagy mennyi, hogy a gyerek megszokja, hogy ezek összetartoznak. Ha eszik, kérdezzük meg, hányat kér, egyet vagy kettőt, és mutassuk meg, mennyi az. Ha ő kínál valamivel, kérjünk adott számút (pl. 3 szem szőlőt) és mutassuk a számot az ujjainkon. A számlálást szintén sok formában gyakorolhatjuk: számlálhatják a testrészeiket (egy orr, két szem, öt ujj), a ruhákat, ételt, játékokat, a babák testrészeit, amikor mosdatják, öltöztetik őket, képeskönyvekben az egy kategóriába tartozó elemeket (kutyákat, embereket stb.), a lépcsőket, köveket, ugrásokat, lépéseket vagy számolással mérjük az időt, pl. meddig tud fél lábon állni, nyugton ülni, tettetni, hogy alszik, bármit, amit viccesnek talál vagy szívesen csinál. Gyűjtsünk játékcsaládokat (három kacsa, két bárány, négy nyuszi stb.), azoknak adjunk ennivalót, játékot, gyögyöt stb.


Kis lépések, hibázás nélkül

A matematika tanításánál is nagyon fontos, hogy az új ismereteket kis lépésekben tálaljuk, hogy minél nagyobb legyen a sikeres elsajátítás, a sikerélmény esélye (ez a szülő számára is folyamatos motiváló erő lehet). A társasjátékok bevezetését pl. kezdhetjük azzal, hogy nagy méretű dobókockát készítünk, kevesebb (1-2 vagy 1-2-3) pöttyel és apró játékokat, cseresznyét, szőlőszemeket, mazsolát osztunk el a segítségével - mindenkinek annyit, amennyit dob. Külön ismerkedhetünk a bábuk léptetésével (akár még a számlálás előtt, színes dobókockával), és a bevezetni kívánt játék egyéb elemeivel is. A matematika tanítása során is törekedjünk arra, hogy a gyereknek lehetőleg ne kelljen hibáznia: csak akkor kérdezzünk, ha majdnem biztos, hogy tudja a választ és tartsuk be a hibázás nélküli tanulás többi alapelvét is.

 

ábra innen