A Down-szindrómás gyerekek matematika tanulásával foglalkozó sorozat első részében a tanulás szükségességéről és a sikerhez vezető feltételek egy részéről esett szó. Most arról beszélünk, hogy a tanításhoz választott stratégiának azt is figyelmbe kell vennie, hogy tanulási jellemzőik miben hasonlítanak és jellemzően miben különböznek normál fejlődésű társaikétól.
A matematikai teljesítményt normál fejlődésű gyerekeknél befolyásolják
- az óvodás kori társas tapasztalatok és találkozás a számokkal
- a tanítási módszerek (mennyire volt gyakorlatias, milyen sokat használtak gyakorlati eszközöket, mennyit gyakoroltak)
- a matematikai fogalmak nyelvi ismerete
- az olvasási készség
- a mozgásos készségek számoláshoz és a számok leírásához
- a munkamemória (rövid távú memória) kapacitása
- a logikus érvelés készsége
- és hogy a tanult készségeket mennyire tudták használni a mindennapi életben.
Ugyanezek a jellemzők a DS gyerekek matematika tanulására is hatnak. Ráadásul a matematikai ismereteket ugyanolyan állomásokon áthaladva sajátítják el, csak esetleg kisebb lépésekben és több gyakorlással:
- megtanulják a számok nevét
- megtanulják a számok sorrendjét
- megtanulják, hogyan kell megszámolni valamit: mindenhez egy és csak egy számot kell rendelni
- megértik, hogy az utolsó szám a tárgyak összegét jelenti és hogy ez a válasz a "hány?" kérdésre
- megértik, hogy ezek mennyiségek
- megértik, hogy mindenféle dolgokat meg lehet számolni
- megértik, hogy a számlálás sorrendje nem fontos, csak az, hogy mindent egyszer számoljunk
- megismerik a számjegyeket
- megértik a helyiértékeket (tízesek, százasok), megtanulnak pl. kettesével számolni
- megismerkednek a műveletekkel: kis és nagy számokat összeadnak, kivonnak, szoroznak, osztanak (normál fejlődés esetén ez a 8-9 éves szint)
A megfelelő stratégia kiválasztásához mindezek mellett a Down-szindrómásokat általában jellemző tanulási profilt is érdemes figyelembe venni. A DS gyerekek egymástól is nagyon különbözhetnek és a sikeres tananyag egyik titka a matematikánál is a személyreszabottság. Az "általános jellemzőket" mégis érdemes megismerni, mert egyrészt ez lehet az a kiindulási alap, amit a gyerek képességeihez és körülményeihez alakítunk, másrészt ötleteket meríthetünk belőle, hogy merre induljunk, ha mégis elakadnánk.
A Down-szindrómásoknak nehézségeik lehetnek a finommozgással, így a számláláshoz gyakran használt apró tárgyak manipulálásával és a rajzolással, írással is. Az eszközök kiválasztásánál ezért figyelni kell arra, hogy megfelelő méretű, könnyen megfogható tárgyakat adjunk a kezükbe. Később a számok leírásával akadhatnak gondjaik, ezért gondoskodni kell róla, hogy másképp is megadhassák a választ egy feladatra (kiválasztással, párosítással, számítógéppel stb.)
A nyelvi lemaradás hatásáról már volt szó (és még lesz is), a lényeg, hogy hibás hozzáállás a beszédprodukció szintjéhez mérve korlátozni a lehetőséget a matematikai szókincs megismeréséhez ("úgy se érti"). Ahhoz, hogy egy gyerek számolni tudjon, nem kell tudnia beszélni! A DS gyerekeknek ugyanúgy óvodás korban kell megismerkedniük a számokkal, mint másoknak, de nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vizualitásra és a többi érzékszerv (pl. tapintás) bevonására. Ez azért is fontos, mert a hallott információ feldolgozásával és a munkamemória kapacitásával is gondjaik lehetnek. Ugyanakkor a vizuális feldolgozás és a képi memória az erősségük lehet: látvány alapján hatékonyan tanulhatnak. Számukra kezdettől fontos lehet a számok elhangzásakor azok egyidejű mutatása az ujjainkon, a számjegyek feltüntetése vagy a számok kiírása betűvel. Nagy hasznát vehetjük az olyan eszközöknek, mint a színesrudak, a korongok, pálcikák, logikai készletek vagy a Numicon, ami jelenleg az egyik legkidolgozottabb, komplex, multiszenzoros matematikai fejlesztőeszköz (külön bejegyzést érdemel). Érdemes kihasználni azt is, hogy mozdulatokkal jól kommunikálnak.
A társas megértés is az erősségeik (és a kedvenceik) közé tartozhat, olyan helyzetekben tanulhatnak a legjobban, amikor többen vannak együtt. Már az is jó, ha együtt számoljuk meg a kedvenc játékaikat a polcon, vagy ami a boltban a kosárba kerül, de nagy sikere lehet a társasjátékoknak is. Ilyenkor nem csak az utánzásra nyílik nagyobb lehetőség, hanem a kétszemélyes helyzetekhez képest a teljesítménykényszer okozta szorongás is csökkenhet.
Vannak, akik szerint a matematikai készségeket, így már a számlálást is érdemes "túltanulni": addig gyakorolni, míg teljesen automatikussá válik. Ha már nem kell rajta gondolkodni, akkor nem foglalja le az esetleg kisebb kapacitású munkamemóriát és a felszabaduló mentális energia a következő feladatra (pl. a műveletekre) fordítható. Azt azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyakorlásnak mindig élvezetesnek, változatosnak és a mindennapi élethez a lehető legközelebb állónak kell lennie.
Folyt. köv.
Utolsó kommentek