Lázár Jánosnak az új oktatási törvényhez írt módosító javaslataiban (letöltés) nem csak a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek számára kötelezően biztosítandó heti 20 órás fejlesztő oktatás megszüntetését átalakítását javasolja, hanem egy másik ötlete is van, amivel az SNI gyerekeket és szüleiket diszkriminálná oktatásának színvonalát javítaná. Minden SNI gyerekét.

A törvény eredeti rendelkezése ez:
„(2) A sajátos nevelési igényű tanuló számára megfelelő ellátást nyújtó nevelési-oktatási intézményt a szülő választja ki az illetékes szakértői bizottság szakértői véleménye alapján.”

A javaslat ezt így módosítaná (26. pont):
„(2) A sajátos nevelési igényű tanuló számára megfelelő ellátást nyújtó nevelési-oktatási intézményt az illetékes szakértői bizottság jelöli ki.”

Mindenképpen érdemes az indoklást is elolvasni:
"A szakmai jellegű döntések meghozatalát az illetékes szervek hatáskörébe kell utalni. A szülők általában nem rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel a speciális feladatot ellátó nevelési-oktatási intézményekkel kapcsolatban, így fennáll a veszélye, hogy szimpátia alapján döntenének, ami a gyermekek megfelelő ellátását hátráltathatja." (Kimelések tőlem.)

Nem mintha az SNI gyerekek szüleinek annyira sok választása lenne, hogy hova íratják a gyerekeiket.

Nem mintha nem hinném el, hogy a bizottságok szakértői* jobban ismerik az iskolákat, mint egy olyan szülő, akinek még egy napot sem járt oda a gyereke vagy a jó ismerősének a gyereke. (Ezek az "SNI szülők" beszélnek ám egymással, valamit ezzel is kéne kezdeni!)

Na de nem kellene legalább úgy tenni, mintha a megfelelő ellátás megtalálásához a gyereket is ismerni kellene?

És mi ez a rémséges veszély, a "szimpátia"? Mit gondol Lázár János, egy szülőnek mi a szimpatikus egy iskolában: Hogy közel van a kocsma? Hogy jó a kávé a büfében? A nem SNI gyerekek szülei hogyan választanak iskolát? Kapnak valami képzést, hogy legyen elég szakmai szempontjuk? Nekik még a bizottsági javaslat sem áll rendelkezésükre.

Kérdezem másképp: Mégis kinek a legfontosabb a világon a gyermek megfelelő ellátása? Egy bizottság tagjainak, akik életükben egyszer találkoznak vele egy órára vagy a szülőnek, aki az időegyenes nulla pontjától valamelyikük haláláig a gyerekével él és felel érte (ha az SNI mögött valamilyen fejlődési zavar vagy elmaradás áll, ez sokszor valóságos, mindennapi és holtig tartó fizikai együttlétet és akár a gyámságot is magában foglaló szoros felelősséget jelent)? A szülő már csak a saját jól felfogott érdekében is olyan intézményt keres, ahol a gyereke jól érzi magát, ahol megbecsülik, elismerik és ahol a fejlődését a leginkább segítik, teljesíthető kihívások elé állítják, motiválják. Lázár János tud nekik ennél jobbat? Hadd kételkedjek abban, hogy egy olyan embernek van fogalma arról, hogy mire van szüksége egy SNI gyereknek, aki pedagógiailag károsnak tartja, ha a tanulókat a saját képességeikhez mért kiváló teljesítményükért jutalmazzák, nem pedig csak azért, ha a többieknél jobbak. (31. pont)

Levezetésképpen nézzük meg, mi történik, ha a szülő nem íratja be gyerekét a kijelölt intézménybe:

A törvény eredeti szövege szerint

"A gyermek, tanuló érdekében a kormányhivatal kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, továbbá a szakértői vélemény alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. Ha a szülő a kormányhivatal felhívása ellenére kötelezettségének ismételten nem tesz eleget, a kormányhivatal a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot értesíti."

A módosító javaslatban a lehetőségből kötelesség lesz, mert "Hivatal esetében a megengedő, vagylagos megfogalmazás nem elfogadható. A Kormányhivatalt el kell látni olyan jogosultsággal, hogy kötelezze a szülőt." Az ezen az indokláson való agyhalál jogát átengedem a jogilag képzettebbeknek.

Hogy a gyermekjóléti szolgálat mihez kezd azzal az információval, hogy X és X-né nem íratta be a gyerekét egy olyan iskolába, ahol nem látják biztosítottnak a gyerekük megfelelő "ellátását" (bár ők valószínűleg nem "ellátásban" gondolkoznak, hanem oktatásban meg nevelésben), azt nem tudjuk meg. Amennyire én tudom, a gyermekjóléti szolgálat nem hatóság, nincsenek hatósági jogkörei sem. Ahelyett, hogy a válságban levő családoknak segítenének, kimennek majd X-ék lelkére beszélni, hogy ne tessenek már annyit olvasgatni, kérdezősködni, intézményeket látogatni, ne adj isten alapítványi iskolákat létrehozni, mert a tekintetes bizottság jobban tudja aztat, hogy az állami spec. iskoláknál nincsen jobb? És ugye senki sem akarja azt mondani, de még sugallni sem, hogy ha egy szülő jobbat akar a gyerekének, mint egy csapat idegen, akkor abból gyermekvédelmi ügy lesz?

Aki átérzi ezeknek a javaslatoknak a romboló hatását és veszélyeit (vagy csak ismeri a Niemöller idézetet), az jöjjön el péntek délután 3-kor a Kossuth térre, ahol a fogyatékkal élő gyerekek oktatási és emberi jogaiért demonstrálunk.

*A másik javaslathoz hasonlóan itt is a bizottságok tagjai dugják bohócra mázolt fejüket a vásári kidobós lyukaiba, hogy a felháborodott szülők labdái őket találják el. Ezzel a lehetőséggel én most sem élnék.