Akár tetszik akár nem, a mi kultúránkban felértékelődött az intellektuális teljesítmény. A szülők - érthető módon - nem csak arra törekszenek, hogy gyermekeik testileg jól fejlődjenek, hanem azért is mindent megtesznek, hogy minél okosabbak legyenek, hogy aztán minél jobban megállják majd a helyüket a felnőtt társadalomban. (Az érzelmi egészség divatja még nem érkezett el, noha a valóságban ez a három "terület" csak a fantáziánkban létezik, a gyerekekben - és felnőttekben - nem különül el.)

Millióféle "fejlesztő játék" kapható - a többi nyilván csak arra jó, hogy a kölök bután elüsse velük az időt - és vannak okosító módszerek is, amelyekkel már csecsemőkortól taníthatjuk gyermekeinket a csillagászat vagy az anatómia csínja-bínjára is. Darcia Narvaez pszichológia professzor azoknak a szülőknek ad három jó tanácsot, akik a tudományosság és az idő próbáját is kiálló módszerekkel szeretnék kihozni a maximumot a gyerekükből - intellektuálisan is.

Az első tanács érdekesen felel arra a kérdésre, hogy mindig fel kell-e venni a csecsemőt, ha sír. Narvaez professzor szerint nem felvenni kell, hanem lehetőleg le sem kell tenni. Az idegrendszer fejlődését ugyanis leginkább az érintés stimulálja. Ha a csecsemő nem részesül testkontaktusban, túlélő módba vált és nem a növekedésre használja az energiáit.

A második tanácsa, hogy az okosítani kívánt babát szoptassuk. A tápszer sok szempontból alacsonyabbrendű táplálék, mint az anyatej (Navraez egyenesen "kockázatosnak" nevezi a használatát), de konkrétan az idegrendszerben dolgozó ingerületátvivő anyagok fejlődésére és az immunrendszerre is hátrányosan hat. A szoptatás a jobb agyféltekét is fejleszti, ami a gyakorlati intelligencia szempontjából bír jelentőséggel.

Harmadszor azt javasolja, hogy biztosítsuk a nyugalmát - magyarán: ne hagyjuk sírni. A szükségleteiről gondoskodjunk, amint azoknak jelét adja, ne várjuk meg, hogy sírni kezdjen. A stressz a neuronokat is gyilkolja és a gliasejtek osztódását is gátolja.

A három jótanács hasznát és érvényességét nem csak a modern kutatások támasztják alá, hanem az is, hogy őseink évmilliók óta (a keskenyorrú majmok megjelenésétől) így gondozzák utódaikat, hogy azok a lehető legjobban fejlődjenek.

De nagymamám is megmondta volna, ha őt kérdezik.