A kötődő nevelés az ösztöneinkkel jellemzően összhangban van, de a kultúránkkal nem mindig. Talán a legfájóbb ütközőpont az, hogy a kisbaba gondozása nem egyemberes feladat (főleg, ha nem a "tankönyvi", könnyen kezelhető csecsemők közé tartozik), a mai szülők azonban nem részesei egy olyan szorosra szőtt társas hálónak, mint őseink. Az apák többsége szerencsés esetben dolgozni jár és sokan még örülhetnek, ha az anyának lehetősége van otthon maradni. Ennek a jószerivel egyszemélyes gyermekgondozói feladatnak az egyik legnehezebb szakasza, amíg a babához éjszaka is többször fel kell kelni. Nem csoda, ha a szülők azt szeretnék, hogy a gyerekük minél hamarabb "aludja át" az éjszakát és ezért egy idő után már majdnem mindent megtennének.

Elizabeth Pantley azoknak a szülőknek akar segíteni The No-Cry Sleep Solution (Altatás sírás nélkül) c. könyvével, akik nem tudják vagy nem akarják megvárni, míg a gyerekük szimplán "kinövi" az éjszakai ébredéseket (egyszerűen nem bírják az akár éveken át tartó éjjel-nappali műszakot), de azt sem tudják vagy akarják hagyni, hogy egyedül sírja magát álomba. Ez a most induló sorozat elsősorban a Pantley által összegyűjtött információból és gyakorlati ötletekből válogat.


Hogyan alszanak a csecsemők?

Az újszülötteknél még nincs meg az a napi ritmus, ami a felnőtteket jellemzi: nappal többnyire ébren vagyunk, éjjel többnyire alszunk. (A többnyire itt fontos kitétel, hiszen a felnőttek sem egyhuzamban alszanak estétől reggelig, hanem négyszer-ötször végighaladnak a mélyebb és felületesebb alvásszakaszokból álló ciklusokon, többször is majdnem vagy valóban felébredve - anélkül, hogy reggel erre emlékeznének.) Az alvás-ébrenlétet szabályozó biológiai óra 6-9 hetes korban kezd érni, de 4-5 hónapos korig még nem működik egészen zökkenőmentesen. 9-10 hónapos kor körül várható, hogy a baba hosszabbakat aludjon és mindennap nagyjából ugyanakkor aludjon el és keljen fel.

A kisbabák ugyanolyan alvásciklusokon mennek át, mint a felnőttek, csak a ciklusaik rövidebbek és több van belőlük. Sokkal több időt töltenek felületes alvással és többször ébrednek fel közben röviden. Ennek részben fejlődési okai vannak, hiszen az első két életévben az idegrendszer és a test óriási mértékű változáson megy át - és ehhez másféle biológiai szükségletek társulnak, mint a felnőtteknél. Másrészt a túlélésüket is az szolgálja legjobban, ha könnyen fel tudnak ébredni és jelezni, ha valami baj van. Egy mélyen alvó csecsemőnek nem lennének túl jók a túlélési esélyei és a fejlődési lehetőségei.

A  gyarapodáshoz az alvás fejlődésének minden szakasza fontos, és az alvás jellegzetességei biológiai érés következményeként változnak.

Annak az információnak, hogy a babák az alvásfejlődésnek abban a szakaszában vannak, amikor egyszerűen sok éjszakai ébredés következik be, van egy nagyon fontos következménye. Egy sokszor felsíró babánál hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy sokszor megéhezik (a sírás okának leggyakrabban az éhséget tartjuk), pedig pusztán azért is kérheti a segítségünket, mert fáradt és nem tudja, hogyan aludjon vissza. (Én teszem hozzá, hogy az ébredések "titkos" oka lehet az is, hogy a kisbabának pisilnie kell és még nem tanulta meg, hogy ezt a tennivalót nem kell a szülők felé jelezni.)

Pantley nem száll vitába azzal az elmélettel, hogy a babák elalvásuk körülményeit egy idő után elalvásuk feltételeiként élik meg és ha az éjjeli ébredések alkalmával nem azok között a körülmények között találják magukat, amelyek között elaludtak, akkor tiltakoznak. (Az én véleményem az, hogy ez az elképzelés, meg ha "van is benne valami", kicsit alábecsüli a babák tanulási képességeit és teljesen kihagyja a számításból, hogy fejlődnek és változnak az igényeik.) Azt azonban vitatja, hogy ennek a helyzetnek csak az lenne a megoldása, ha a babát a lehető leghamarabb "betörik" és arra tanítják meg, hogy nem fog adekvát segítséget kapni az elalváshoz, akárhogy sír. (Egy csecsemőnek nem adekvát segítség az, hogy ha sír, időnként bemegyek hozzá és elmagyarázom neki, hogy ezt egyedül kell megoldania.)

Vannak babák, akik valóban képesek hosszú időszakokat átaludni segítség nélkül, de ez nem azt jelenti, hogy erre mindenkinek képesnek kellene lennie. Egy éves korig még a legszigorúbb alvástréningezők szerint is teljesen normális, ha egy csecsemő négy óra alvás után felébred enni. Kilenc hónapos koráig két etetésre is szüksége lehet még egy "jól alvó" babának is. A növekedési ugrásokkal is gyakran jár együtt a többszöri éjszakai evés. A legtöbb baba hat hónapos koráig 2-3x ébred, egy éves koráig 1-2x és vannak, akik két éves korukig még éjjelente egyszer. Halljuk meg a megfogalmazásban a finom utalást: ha a legtöbb baba ilyen, az azt is jelenti, hogy nem mindnyájan.


Következik: Az első gyakorlati lépés: az alvásnapló


kép innen és innen