A tegnap elkezdett történet folytatása, amelyben "Bálint" szülei mozgássérült fiuknak keresnek iskolát.

A szülők úgy látták, ha már iskolát kell váltani, nem ártana olyat találni, ahol mozgásfejlesztésre is van lehetőség, mert ennek hiánya eléggé meglátszott Bálinton. Ilyen iskola azonban nincs Márványos kicsi megyéjében. Más megye nem láthatja el, marad Budapest. Szerencsére itt két intézmény közül is lehetett választani. Az egyik a már ismerős nagyhírű. Mivel a másik még rosszabbnak látszott, a szülők újra felkeresték őket. Fogadták is Bálintot, csak egy adminisztrációs apróságot kellett elintézni, a szakértői bizottságtól egy papírt kérni, hogy hivatalosan kijelölik ezt az intézményt.

Hamar kiderült, hogy ehhez új vizsgálat kell, mert az előző iskola integráló volt, ez pedig szegregált. Az első vizsgálati időpontról az autó lerobbanása, a másodikról az ekkor szerzett meghűlés miatt maradtak le, végül nem sikerült új szakvéleményt szerezni. Közben a közlekedési nehézségek miatt (kocsi a szervizben) arra kérték az intézményt, hogy átmenetileg bentlakóként gondoskodjanak Bálintról. Amikor első alkalommal mozgásfejlesztésre került a sor, annyira megerőltették a térdét, hogy bedagadt és a háziorvos röntgenre küldte, mert azt gondolta, eltört. Szerencsére a gyanú nem igazolódott, de kiderült, hogy a lábát mindenféle bemelegítés nélkül mozgatták meg és mivel a térdét nem tudta teljesen kiegyenesíteni, ráültek. A szülők azért nem tettek panaszt, mert ekkor a szakértői vélemény hiányában a fiút úgyis kitették az iskolából. A tanév végén magántanulóként sikerült levizsgáznia a szomszéd falu iskolájában.

Az eltelt egy évben a másik fővárosi intézményben pozitív változások történtek. Újjáépítették, korszerű felszerelést kapott, a bentlakóknak apartmanokat építettek. A szülők megismerkedtek a pedagógusokkal is és úgy döntöttek, itt jó helyen lehet a fiuk. Iskolakezdésre kiderült, hogy bentlakó hely nem maradt a számára, így bejáróként kezdte el a tanulást. Csakhogy bejáróként hivatalosan csak akkor vehetik fel, ha a szakértői bizottság nem csak az iskolát, hanem a bejárást is javasolja. Ehhez az útiköltség támogatáshoz is szükség lett volna - Márványos messze esik a fővárostól, Bálinték autója meg benzinnel működik. A bizottság ehelyett azt javasolta, hogy menjenek inkább vissza a másik iskolába, a nagyhírű térdegyenesítőbe, és legyen Bálint ott bentlakó. Az iskola fenntartójának megkeresése sem maradt hatástalan: másnaptól nem engedték be Bálintot az intézménybe. Néhány hónap alatt az ügy megfordult az Oktatási Jogok Biztosánál is, aki a szülőt kéri arra, hogy fogadja el a bizottság javaslatát: költözzenek külön a gyereküktől és a család helyett bízzák olyan kezekre, amelyekben a fizikai épségét sem érzik biztonságban. Na és, mi van, ha nem bízzák? Nos, akkor a szülő megszegi azt a kötelességét, hogy gondoskodjon a gyereke oktatásáról, ezért a gyerekét gyámságba veszik - és majd ők bízzák ezekre a kezekre.

Tehát két iskola van: Az egyikbe a szülők nem akarják visszavinni a gyereket, mert ott - nagyhír ide vagy oda - nem bántak jól vele. A másikban csak bejárós hely van, ide a bizottság nem engedi. Ha a szülők nem adják be (bentlakásosan) a gyereküket a számukra elfogadhatatlan helyre, akkor az állam elveszi tőlük a döntés jogát (és a gyereküket) és ők adják be (bentlakásosan) az elfogadhatatlan helyre.


Bálint szülei úgy döntöttek, nem mondanak le a gyerekükről.
Külföldre menekülnek a hazájuk elől.
És nincs vesztegetni való idejük, mert ha a gépezet gyorsabb náluk, a gyámságba vett fiukat már nem vihetik ki az országból.