Ideális esetben a szoptatás természetes, kényelmes, a legtöbb előnnyel járó módja nem csak a táplálásnak, hanem a csecsemőgondozásnak is. Az ideális eset azonban nem mindig áll elő. Az anyák 98%-a ugyan testileg alkalmas lenne a szoptatásra, de az ember nem csak test: a megfelelő információk és a környezet támogatása nélkül még akkor is akadályokba ütközhet a szoptatás, ha az egyébként szintén elengedhetetlen belső elhatározás megvan hozzá.

Talán nem túlságosan közismert, hogy létezik egy eszköz, amely különféle szoptatási panaszok áthidalásában segíthet, illetve lehetővé teszi, hogy még akkor is mellről tápláljuk a babát, ha egyáltalán nincs tejünk (vagyis akár az a 2% is szoptathat vele). Ez a Szoptanít (SNS, Supplemental Nursing System).

 

 

Gyakorlatilag arról van szó, hogy a lefejt női tejet (vagy ha ez nem elérhető, a tápszert) egy kis tartályban a nyakunkba akasztjuk, amiből a baba egy vékonyka csövön át szívogatja ki. A cső annyira pici, hogy a baba a vele egyszerre bekapott mellbimbó mellett lényegében észre sem veszi és a bimbót a csővel együtt szívogatja. Így a szoptatás akkor is fenntartható, ha tej lassan akar beindulni, ha a baba nem gyarapszik megfelelően, ha erősödnie kell még az önálló szopáshoz (koraszülöttek, hipotón babák), ha gyógyszerszedés, betegség miatt egy ideig szüneteltetni kellett a szoptatást, sőt örökbefogadó anyáknál is beindítható így a tejtermelés.

A lényeg, hogy a baba nem hagyja abba szopást akkor sem, ha a mellből nem kap eleget, így a mell több ingerlést kap és a tej nem apad el, sőt gyarapszik (ha szervileg lehetséges). Nem okoz cumizavart; épp ellenkezőleg, alkalmas annak orvoslására is: a különböző átmérőjű csövek és az állítható folyáserősség segítségével a baba fokozatosan szoktatható vissza arra, hogy erősebben szívjon.

Használatát ugyanúgy meg kell tanulni, meg kell szokni, mint bármilyen más eszközét - és sokat segíthet, ha első alkalommal megkérünk valakit, aki sikerrel használta, hogy gyakorlatban mutassa meg, mire kell figyelni. Hogy megéri-e a fáradságot? Van, aki nem tudja megszeretni, de van, aki így beszél róla:

"A héten lesz egy éves a második gyermekem. Mi most hagytuk el a szoptanitot a múlt héten. Hét hónapos koráig csak szoptanitból kapott tejcsit, utána kezdtük el a cumisüveget, de az alváshoz megmaradt a szoptanit. (...) Én csak hálával tudok arra gondolni, akinek ez a találmány a fejéből kipattant. Igaz macera, de szerintem a szoptatás is macera bizonyos fokig. Szóval én bíztatok mindenkit.
Nekem az úgynevezett tejmirigy elégtelenségem van (...). Az első babámmal kb. 10 ml tejem volt összesen a két mellbe szoptatásonként. Most a másodikkal 20 ml-re ugrott ez a szám, ami ha úgy vesszük nagyon kevés, de mégiscsak a duplája mint először, és így a szoptanittal meg is itta mindig, maradék nélkül.
Mindenkit, akinek problémája van, és hozzá kell táplálni bíztatok hogy küzdjön! (Gondolok itt az ikresekre, a szájpad hasadékos babákra, a koraszülött babákra, az örökbefogadott babákra, a tejmirigy elégtelenséggel küzdőkre, . . . )
Összehasonlíthatatlan az amit a második babám szoptatásával kapcsolatban átéltem azzal a küzdelmes időszakkal, amit az elsővel csináltunk. Ha szopizik(most már csak cici van, abból az a kicsi), még mindig meghatódok. Nem hittem, hogy valaha én is lehetek szoptatós mami."