A szoptatásról néha úgy beszélünk, mint ami a babáknak ugyan a legjobbat biztosítja, az anyánál azonban inkább csak a kiadási oldalon szerepel: Az anyatejjel az anya ad gyermekének táplálékot, gondoskodást, a fejlődéséhez legszükségesebb testi-lelki dolgokat. Valójában sokkal inkább egy olyan kölcsönhatásról van szó, amely mindkét félnek előnyös. Nem csak azért, mert az anya hosszútávú egészségének jót tesz a szoptatás és a hétköznapokat is megkönnyítheti, hogy szoptatni technikailag egyszerűbb, mint tápszerezni (legalább is elvben; akinek sok gondja van a szoptatással, ezt talán vitatná).

Az igény szerinti szoptatással a picik megnyugtatása is könnyebb (az anyatejnek nyugtató, fájdalomcsillapító hatása is van), de az azonnali pozitív hatásokból az anya is kiveszi részét. Szoptatás közben a szervezetében felszabaduló hormonok (prolaktin, kolecisztokinin) rá is stresszcsökkentő, fájdalomcsillapító hatással vannak, az oxitocin pedig hasonló, nyugtató hatása mellett az anyai viselkedés modulálásában is szerepet játszik. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, fizikai és érzelmi stresszre kevésbé reagálnak, szoptatás közben relaxációra utaló agyhullámok regisztrálhatóak náluk.

Talán ezzel is összefügg, hogy a szoptató anyák jobban keresik gyermekük közelségét, ami válaszkészségüket növeli. A kötődés minőségében szülői oldalról épp az anya megfelelő válaszkészsége a meghatározó, a így a válaszkészség és a szoptatás kölcsönösen erősíthetik egymást - és az anya-gyerek párost.


Forrás és irodalomjegyzék itt.