Magyarországon a Down-szindrómás csecsemőknek kb. 1/3-áról mondanak le a vér szerinti szülei. Egy részüket más családok fogadják be, más részük állami gondozásba kerül.

Vannak a világnak olyan tájai, ahol fel sem merül, hogy akár a saját családja, akár másik család nevelje a Down-szindrómás gyerekeket, lényegében automatikusan kerülnek intézetekbe. Egy ilyen helyről, Oroszország egyik köztársaságából akar örökbe fogadni egy DS kisfiút egy amerikai család. Már van egy fiuk, aki izgatottan várja a testvért: az autóit két kupacba osztotta, hogy az egyik az övé, a másik az öccséé legyen. A család önkéntes munka és baráti kapcsolatok révén is szoros kapcsolatot ápol fogyatékkal élőkkel és kifejezetten Down-szindrómás gyereket kerestek.

Rátaláltak Szergejre, de utolsó pillanatban egy rokona jelentkezett, hogy ő szeretné befogadni (ez még másik köztársaságban volt). Ez után történt, hogy egy anya visszaküldte Oroszországból befogadott gyerekét, egyedül egy repülőgépre rakva, a ruhájára tűzött cédulával. Ekkor a külföldi örökbefogadásokat leálltották. Amikor újra lehetőség nyílt rá, a család egy másik gyerek, Kirill ügyében kezdett eljárni. Végül reményekkel telve elutaztak a tárgyalásra. Öt órán át kérdezgették a szülőket és a szakértőket. Két orvos, két szociális munkás és az ifjúsági miniszter támogatta a szülők kérelmét a bíróság előtt.

A bírónő azonban elutasította a kérést. Az indoklásban elmondta, hogy a család minden szempontból megfelelő az örökbe fogadáshoz és másik gyereket haza is vihetnek, de Kirillt nem, mert Down-szindrómás, így egészségi állapotánál fogva a társadalomba illeszkedésre alkalmatlan. Nem abban a társadalomban nincs helye, amelyben a bírónő él, hiszen el akarják vinni az országból: egyáltalán az emberek közé nem való.

Az ügy jelenleg fellebbezési szakaszban van.

Kirill pedig intézetben.