Vajon meddig szoptatnának az anyák, ha Gizi néni nem kérdezgetné hat hónapon át, hogy "Van elég tejed?", majd ezután emelkedő frekvenciával az elválasztás befejezéséig, hogy "Még mindig szopik?!"? Katherine Dettwyler antropológus professzor állati rokonaink szoptatási időtartama alapján megdöbbentő eredményre jutott.
"Egyszer volt, hol nem volt, még az Operenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: – Látod, fiam, azt a nagy fát? – Látom. – Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta."
(Jankovics Marcell "Fehérlófia" c. filmjéből)
A szoptatás emlős voltunkban gyökerezik, s mint ilyen, összevethető más emlősök és főemlősök szoptatási szokásaival. Ezek alapján Katherine Dettwyler így számol:
1. A nagytestű főemlősök néhány hónappal azután választják el kicsinyeiket, ahogy azok megnégyszerezték születési súlyukat. Az embereknél ez 2,5-3 éves korban következik be.
2. Más emlősökhöz hasonlóan a főemlősök is akkor választják el utódaikat, amikor azok elérték felnőtt súlyuk egyharmadát. Embereknél ez 4-7 éves kort jelent.
3. Minden eddig tanulmányozott főemlős addig szoptat, míg az utód első maradandó őrlőfogai ki nem bújnak. A mai embernél ez 5,5-6 éves korban történik meg.
4. A csimpánzok és a gorillák általában a terhesség idejének hatszorosáig szoptatnak. Ez alapján az emberek 4,5 évig szoptatnának.
Az antropológus professzor szerint a szoptatás idejének minimuma ezek szerint legalább 2,5 év lenne, maximuma pedig 7 év. 6-7 éves korban fejeződik be az agy növekedése és az immunrendszer érése is.
A szoptatás ugyanakkor társas és kulturális körülményeink által is erősen befolyásolt viselkedés, amelyre hat többek között az anya napi munkaritmusa és a személyes szabadságról, a szülő-gyerek viszonyról és a gyerek egészségéről és táplálkozásáról vallott nézetek. Ugyanezek hatnak a szoptatás befejezésének, az elválasztásnak a gyakorlatára is: Nyugaton nem ritka, hogy már néhány hónapos korban elválasztják a gyerekeket, sok hagyományos kultúrában 2,5 év körül van a szoptatási átlag, de pl. a Kung Sanok 4-5 éves korig szoptatnak, az inuitok pedig 7 évig. A WHO legalább (!) két éves korig ajánlja a szoptatás fenntartását.
Nem mindenki tud vagy akar éveken át szoptatni, de akik igen, azokat bátorítani és támogatni kell, megnyugtatva az egészségügyi dolgozókat, a családot, barátokat és az orrukat mindenbe beleütő szomszédokat, hogy az évekig tartó szoptatás normális és természetes, a szoptatás pedig olyan funkciókat tölt be, amelyeket nem lehet egyszerűen mással helyettesíteni.
A Dettwyler által tárgyalt bizonyítékok arra utalnak, hogy a 2,5 évnél sokkal rövidebb szoptatás hátrányokkal jár (hiszen evolúciós öröksége miatt az embergyerek szervezete ennél többre számít): minden olyan kutatás, amely a szoptatás hosszát is vizsgálta, arra jutott, hogy minél tovább szopik egy gyerek, annál jobb egészségnek örvend és annál magasabb szellemi és figyelmi teljesítményre képes.* Az anyatej számos összetevőjéről bizonyosodott be, hogy vagy közvetlenül védi a gyereket a betegségektől vagy segít kiépíteni a gyerek szervezetének saját védekezőrendszerét. Sok vírusfertőzés esetén az anya szervezetében ellenanyag termelődik, amit az anyatejjel átad a gyereknek, de a szopás későbbi betegségek, pl. szívbetegségek kialakulásának esélyét is csökkenti. Nyilvánvalóan vannak olyan gyerekek, akik anyatej vagy hosszú szoptatás nélkül is tökéletes egészségben élik le az életüket, csak sajnos egy újszülöttről előre nem lehet tudni, hogy ilyen lesz-e.
A dettwyleri nézőpontot árnyalja, hogy a hagyományos kultúrákban is ritka a "maximális" hét éves szoptatás, inkább a minimális 2,5 évhez közelítenek. Régészeti leletek arra utalnak, hogy a Homo Sapiens múltjában is jellemzőbb lehetett az átlagosan 3 éves korig tartó szoptatás, bár több kultúrában is megtalálták az 5 évig tartó szoptatás nyomait. Számos elmélet is létezik, hogy ennek mi lehet az oka, pl. tanulmányozták a táplálkozási és életmódbeli tényezőket, vagy a nagymamák szerepét, de a túl hosszú szoptatás akadályozhatja a megfelelő számú utód foganását és születését is, ahogy egyes emberszabású populációkban is megfigyelhető, hogy az egyedszám gyakorlatilag nem növekszik.
A biológiai, kultúrközi és a történeti összehasonlítások tehát nem egyformán erősítik meg a "Fehérlófia-gyakorlatot", de mind sokkal hosszabb időket mutatnak, mint a mai "civilizált" szokásaink. Lehet, hogy Dettwyler álláspontja végletesnek tűnik, de nagyon is megvan a helye egy olyan világban, ahol a tápszergyárak a tudomány és a segíteni akarás álarca mögé bújva propagálhatják termékeiket - egy év fölötti gyerekek számára minden korlátozás nélkül - "a tehéntejjel szemben", mintha csak ez a két opció létezne.
* A szoptatás és a szellemi teljesítmény vonatkozásában nem minden kutatási eredmény egyértelmű: vannak, amelyek szerint a szoptatással kapcsolatos anyai viselkedés segít a mentális fejlődésben és így ez szoptatás nélkül is megadható a gyereknek, más eredmények szerint az anyatej összetétele az, ami minden más tápláléknál jobban segíti az agyfejlődést.
Utolsó kommentek