érintő

Utólag mindig okosabbak vagyunk - azzal a tudással, amit csak a tapasztalat adhat. Első látásra ijesztőnek tűnő krízisekről kiderülhet, hogy csodás lehetőségeket tartogatnak. Egy különleges pillanatra, Down-szindrómás gyerekük születésére tekint vissza néhány szülő és válaszol a kérdésre: "Mit tud most egy Down-szindrómás gyerek neveléséről, amit jó lett volna tudni az első pillanattól?"

Bárcsak tudtam volna, hogy a Down-szindróma NEM teszi nehézzé vagy mássá, hogy a fiam anyja legyek vagy szeressem őt. (Kathy, a 8 és fél hónapos PJ édesanyja)

Bárcsak tudtam volna jobban figyelni és kevésbé feltételezni! (Chris, a 3 éves Stevie édesanyja)

Bárcsak tudtam volna, milyen örömteli és szeretetteli lesz számomra minden nap minden perce! Amikor a fiam megszületett, aggódtam: "Meg tudom én ezt csinálni?" Dédelgettem magamban ezt az aggodalmat, mert azt jelentette, hogy olyan élete van, amiért érdemes aggódni. Boldog vagyok, hogy ma már tudom: nem kell aggódnom. (Kitty, a 2 éves Nathanael édesanya)

Bárcsak tudtam volna, hogy a Down-szindrómás gyerekek NEM mindig vidámak! Darah is éppúgy hisztizik és éppúgy szüksége van a korlátokra, mint bármelyik háromévesnek. Bárcsak tudtam volna, hogy amikor Darah megszületett, máris az ÉN gyerekem lett. Amikor az újszülött intenzív osztályon volt, úgy éreztem, a kórház tulajdona és nem mertem előhozakodni az aggodalmaimmal és a kérdéseimmel. (McKenna, a 3 éves Darah édesanyja)

Bárcsak tudtam volna, hogy az összetört szívem egy nap meggyógyul, és a szeretet, amit a fiam iránt érzek, az lesz rá a gyógyír. (Kristy, a 3 éves Zachary John édesanyja)

Bárcsak tudtam volna, milyen kirobbanóan éljenzik meg, amikor beletalál a kosárba és hogyan veszik körül szeretettel és féltéssel az osztálytársai, ha valaki undok vele. Bárcsak tudtam volna, hogy a "lassúság" azt jelenti, hogy minden lépést, minden tócsát, minden virágot teljesen átél és kiélvez. (Michelle, a 9 éves Ciarra édesanyja)

Bárcsak tudtam volna, hogy erős vagyok! A férjem és én mindig azt hittük magunkról, hogy nem tudnánk megbirkózni egy Down-szindrómás gyerek felnevelésével. Valójában nincs is mivel "megbirkózni". (Stephanie, a 4 éves Megan édesanyja)

Bárcsak tudtam volna, hogy nem kell mindent elhinni, amiről az orvosok azt mondják, hogy a gyerekem nem lesz rá képes, pl. hogy nem fog tudni szopni. Bárcsak tudtam volna, milyen elképesztő hála tölt el pusztán attól, hogy a fiam felemeli a kezét és megérinti az arcomat! Bárcsak tudtam volna, hogy soha nem fogom szégyellni, hogy a gyerekem Down-szindrómás! (Andrea, a 10 éves Alex édesanyja)

Bárcsak tudtam volna, hogy a Down-szindrómás gyerekek anyukái milyen normálisak és bolondosak valójában! Azt hittem, hogy mind szuperanyuk, akik olyanok, mint a földre szállt angyalok - most már tudom az igazat! (Cas, a 2 éves Jirah édesanyja)

Bárcsak tudtam volna, hogy a fiam második osztály végén két dicséretet kap, egyet a gyorsított olvasás programban, egyet pedig mert ő a legjobb barát.
(Vicki, a 8 éves Aaron édesanyja)

Ha szeretnél még ilyet olvasni, kérlek, kattints egyet a lájkra! Köszönöm a visszajelzést!