Az állatkertbe alapból nem játszóterezni megy az ember, de ha nem az állatok kedvéért megyünk, hanem a gyerekek kedvéért, nem lehet kihagyni sem a szanaszétszórt mászhatóságokat és bebújhatóságokat, sem a játszótereket. Tulajdonképpen megállapodás kérdése, hogy hányat számolunk, tényleg lépten-nyomon találunk valamit, amiről legalább három szülő próbálja levarzázsolni a gyerekét "Menjünk most már, Petike, nézzük meg a barlangi tücsköket is!" varázsigével (a gyermek és az állat neve szabadon cserélhető).

 

Ebédel a krokodil. Háttérben majomcsapda.

 

Rugóshintaerdő

Van azonban egy nagy játszótér is, rögtön a két WC egyikének és egy büfének a szomszédságában, padokkal bőkezűen körberakva. Először egy nagy, háromszintes komplexummal találkozunk:

 

 

A felső két szintről csúszda vezet le:

 

A legalsó szint pedig egy verem- és alagútrendszer:

 

Az erőd egyik oldalából egy csúszókötélpálya (?) vezet le:

 

Nincs elkerítve, úgyhogy a kicsikre vigyázni kell, nehogy rossz helyre ténferegjenek és lekaszálja őket a hinta. Nekik inkább a hátsó részen találunk pár rugóshintát és mérleghintát (egyébként a játszótér nem a totyogók paradicsoma), rögtön a bálna mellett, ami a figyelmeztetés szerint időnként spriccel is.

 

 

Középen egy szintén több szintes hajó áll:

 

 

Egyik terület sem zárható, de a nagy játszótérről csak egy helyen tudnak kimenni a gyerekek, mert a sövények szorosan zárnak. A nyitva tartás értelemszerűen megegyezik az állatkert nyitva tartásával.