Eltelt egy év a blog életében is. Mozgalmas, tarka év volt, olyan, amire jó visszanézni. Nagyon köszönöm, hogy olvastatok, ajánlottatok, köszönöm a kommenteket, a kérdéseket, a megjegyzéseket, a kiegészítéseket, a megerősítő és elgondolkodtató visszajelzéseket. Külön köszönöm azoknak a türelmét, akiknek a megjegyzéseire pokróc üzemmódban reagáltam és azoknak, akik hiába vártak a válaszra. Tőlem ennyi telt, köszönöm, hogy ilyen jól fogadtátok. Köszönöm a Facebookos kommenteket, lájkokat, megosztásokat, beszélgetéseket is.

A múlt év jelmondata "A boldog szülő a jó szülő" volt. Remélem, hogy találtatok ehhez kapaszkodókat a blogban és egy kicsivel kevésbé spóroljátok el azt az energiát, amit ha magatokra szántok, mindenki jobban jár. A témát nem hagyjuk el teljesen, feltett szándékom, hogy a stressz csökkentésével kapcsolatos ötleteket és híreket továbbra is figyelem (már csak magam miatt is).

Az új év jelmondatát az ismert mese adja: idén az elbizakodott, lustálkodó nyulat a lassú, de hátránya tudatában kitartó lépésekkel legyőző teknős példájára támaszkodunk. A mesében a győzelem a fontos, a valóságban bőven elég, ha a célba érünk - ha az életünkkel érünk célba.

Nyulakat és teknősöket magunk körül is látunk: bízzunk a teknőseinkben és hagyjuk, hogy a nyulaink a példából okuljanak. És néha jusson eszünkbe, hogy a teknős csak a szárazföldön lassabb.

De a nyúl és a teknős bennünk is él, és nekünk is van beleszólásunk, hogy melyik belső késztetésnek engedünk. Ebben az évben tehát azt kívánom mindnyájunknak, hogy bizalommal adjuk a gyeplőt a lassan, de sikeresen haladó teknősünknek.

Boldog új évet, találkozunk a célban!