A gyermek és a festék találkozása kapcsán gyakran hallani kreativitásról, finommotorikáról, sikerélményről, szenzomotoros fejlődésről, az alkotás öröméről - és hasonlókról. Kevésbé propagált oldala a jelenségnek, amit pontosabban írhatunk le a katasztrófa, megrázkódtatás, idegösszeroppanás és trauma szavakkal.

Pedig.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nos.

(Kicsit várok, míg a gyermektelen olvasók megkönnyebbülten sóhajtanak egyet.)

Természetesen az én gyerekeim soha-soha nem csinálnának ilyet*, csak tájékozott vagyok és ismerem a jelenséget a szakirodalomból.

 

 

Ezért aztán a gyerekek alkotótevékenységei közül az én kedvencem a vízzel festés. Fejenként egy-egy nagy ecset, egy kis víz egy műanyag dobozban és felhőtlen móka-kacagás - szülői részről is! Természetesen ezt is kiborítják - de örömmel törlik fel maguk után!


feje, szeme, orra

 

 

A képek forrása itt - csak erős idegzetűeknek: tönkrement mobiltelefonokkal, LCD képernyőkkel, bútorokkal, egyebekkel, amik mind az apróságok kreativitásának köszönhetik állapotukat.

* Na jó, csak egyszer. Vagy nem túl sokszor.